Beszéltem egy lánnyal társkeresőn, majd felvettem facebookra, megkérdeztem utána volna e kedve találkozni velem, erre ő:majd találkozhatunk, ha szólok erre fogtam és kiléptem?

és mi van akkor, hogy szól és találkoztok? nem azért, hogy védjem, mert ez elég beképzelt válasz volt részéről, mintha minden körülötte forogna.

Ha találkoztok az még nem garancia, hogy össze is jöttök.

Abban az esetben sem, ha normálisan válaszol.

Mindig a pozitív oldalt nézd. Megismered az ilyen típusú nőket is, mert olyan nincs, hogy beleszületünk ebbe az anyagi világba és már mindent ismerünk és tudunk. Meg kell tapasztalnod a pofára esést is. Természetesen a legtöbben örülnének neki, ha egyszer kellene megjátszani a lottó 5ös számait, amivel elvinnék a főnyereményt.

Szóval ő mondja az időt, elmentél volna vele, megismered a jellemvonásokat és mégjobban tudatosul benned, hogy milyen személyiségjegyeknek kell megfelelnie annak a lánynak akivel képes lennél hosszabb távon is együtt élni.

Ebben a történetben a legbonyultabb, hogy a te írásod alapján kell megérteni, mert nem vagy képes legalább idézőjeleket használni, vagy új mondatot kezdeni vagy valami.

A lány válasza lehetett volna kevésbé arrogáns, de ettől függetlenül nem kellene neked se duzzogni, mint egy kamasz, aki nem mehet ki a haverjaival, ezért nem beszél a szüleivel. Most nem akar találkozni, lehet egy hét múlva már igen. Hogy akarsz így kapcsolatot, hogy bele se próbálsz gondolni a másik helyzetébe?

De itt is hagylak, fáj a kisujjam, megyek és le is csapom a lábam térdből a g*tszibe.

De, mi ez már, h így válaszol vissza " majd szólok, ha akarok"?? Mégis mit képzel magáról?! Itt nem az a gond, h egy nap után még nem tudja (ez megérthető), hanem a hangnem, a stílus.

Bunkó ez a punná, és kész. Mondjuk, jobb, h az elején már"adta" magát.

Te meg Kérdező, jól tetted. Egy férfinak is ugyanúgy legyen tartása. Tíltsad nyugodtan, minden lelkiismeret furdalás nélkül.