Működhet hosszú távon egy kapcsolat " anyuci pici fiával "?

Barátom 25 éves, 3 éve vagyunk együtt, de már kezd az agyamra menni, amit az édesanyjával művelnek. Kezdődött az egész ott, hogy az anyukája a kapcsolatunk elején elég meredek kijelentéseket tett. Én egyetemre járok és rengeteget dolgozom, nem volt időm barátomra mosni, főzni, stb., többek között azért se, mert folyton megjegyzi, hogy az anyjánál úgysem csinálom jobban. 25 évesen nem tud egy levelet megcímezni, mindent én intézek neki, persze ha anyuka csettint, rohan haza. Az anyja levágja neki a kenyér héját és teljesen elkényezteti. Én mindent megtettem, hogy elfogadjon, de megy a fúrás, hogy majd azért megyünk szét mert én diplomás vagyok, párom pedig nem, vagy azért mert szerinte túl sokat vagyunk együtt, mindig van valami ötlete. Barátom nagyon lusta, és ő mindig megvédi, hogy szegény, nagyon kimerült, pedig sokszor egész nap fekszik. Érdemes ezt komolyabbra fordítani? Én már sokszor mondtam páromnak, hogy ez zavar, de hát ő imádja az anyját nyilván, eszébe se jut változtatni... csak én nem fogok vele soha úgy viselkedni, mint az anyja, mert szerintem 25 évesen ez abnormális.