Működhet ez a kapcsolat hosszú távon, ha nem tudok vele semmiről beszélgetni, ami érdekel és egyre több dolog idegesít viszont alapvetően szeretem?

A barátommal 3 éve vagyunk együtt, nagyon szeretem. Régebben szerelmes voltam, de mostanra kicsit elbizonytalanodtam, inkább szeretetnek hívom, mert roppantul idegesít néhány dolog.

A pozitív, hogy mikor átölel, megszűnik a világ, ha odabújok hozzá a tévé előtt, rögtön megnyugszom, ha nem látom fél napot már nagyon hiányzik. Az egyik legjóindulatúbb ember, akit valaha is ismertem.

A negatív, hogy bár akaratlanul, de nem mindig figyel rám, sokszor nem hallja amit mondok, mert épp focit néz vagy a telefonját és két dologra már nem tud odafigyelni, illetve nem is érzékeli, hogy valaki szólt hozzá.

Nagyon nyúlbéla, mindenkinek meg akar felelni, többször előfordult, hogy emiatt én kerültem hátrányba, mert őket mindenképp ki kell szolgálni. Ezt nem direkt ellenem csinálja, hanem a szolgalelkűsége miatt így jön ki és emiatt én szívok.

Mindketten sportolók vagyunk, de vele kizárólag erről lehet beszélgetni.

Az érdeklődési köre az evés-alvás-szex-sör-focinézés kombóban sajnos kimerül, erre csak mostanában jöttem rá igazán.

A legkisebb dolgon annyira fel tudja idegesíteni magát, hogy napokig azon rágódik és rossz hangulata van.

Minden hétköznapi dolgot (bevásárlás, főzés, takarítás stb.) én csinálok, az ő dolga a munkája ellátása (én is dolgozom).

Szóval az utóbbi időben kezdtem eléggé egyoldalúnak érezni a kapcsolatot (mindig is ez volt a felállás, de eddig ez nekem nem volt ilyen feltűnő :) ).

De nem tudok elszakadni tőle, mert valahogy elemi szinten vonzódom hozzá, akkor is, ha férfiként kezd egyre kisebb lenni.

Szerintetek elég ez az elemi erő a kapcsolathoz?