Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban tapasztaltabbak véleményét kérném, hogy hosszú távú kapcsolatban te hogyan/mit érzel, és hogy ez így jó-e vagy baj-e? (Te mit érzel? És mit érzel, ha már nem vagy szerelmes valakibe? )
Szóval:
Van párom, de nem mondanám magamra kimondottan hogy égő szerelemmel szeretem.. Ez az erősebb érzés inkább időnként bukkan fel csak, és alapvetően amit érzek az a ragaszkodás, megbecsülés, szeretet, kötődés.
Ez alatt azt értem, hogy szeretem az illatát, szeretem megölelni, és hozzábújni.
-Ha nem szeretném, akkor ezeket sem szeretném, nem?
Ugyanakkor tény, hogy a szenvedélyes érzés olykor hiányzik, hogy nincs meg bennem, nem érzem/lángolok, bár tudok élni nélküle.
Egyébként nagyon odaadó, és családcentrikus,lehet vele tervezni, biztonságot ad, tehát hiányozna, ha nem lenne velem. (És a múltunk is)Több éve vagyunk együtt.
Nektek mi a tapasztalatotok?
25
25 évesen ha több éve vagytok együtt is erősebbnek kellene lenni az érzelmednek Iránta.
Amiket felsorolsz inkább észérvek, mint érzelmek és számomra olyan, mintha kicsit magadat győzködnéd arról,hogy jó Neked ez a kapcsolat.
Nem az öngyőzködés volt a cél, csak a kíváncsiság, meg gondoltam leírom objektívan. :)
Inkább csak kíváncsi vagyok, másnál mi a "normális" , nekem még nincs úgy tapasztalatom ebben. Amúgy ez az elején sem volt más vagy erősebb. Ez az első kapcsolatom, évek óta tart már.
Én pl. eddig mindig csak plátói módon éreztem szerelmet, ez van.
Egyébként szeretek vele lenni, barátok is vagyunk egyben úgymond. De szerelmesnek nem mondanám magam. Viszont szeretem, ezért összetettebb a dolog.
Nehéz dolog, ha hosszú távra gondolok... Mert így egyszerre jó is meg rossz is. Jó , mert szeretem a kiszámíthatóságot és a biztonságot, megbízhatóságot, és hogy vele van egy társam, akire számíthatok, és akivel építgethetjük az életünket.
Nem tudom, talán azért alakítottam ki ezt magamban, mert nekem a szerelem élménye az egyenlő volt a pofára eséssel, meg a pláóti szerelemmel kb. :D Legalábbis régen, annak idején így volt, és megfogadtam magam akkor, hogy nem engedem magamnak többet, mert irtó hülyének érezném magam.. És olyan helyzetben is, ha ilyen szenvedélyes érzésekért eldobnám azt, ami már megvan..
Pláne, ha elmúlik a szenvedélyes szerelem, és marad az, amit alapból érzek..
Akkor is megérné-e?
(Tudom, hogy észérvekkel jövök, de mint írtam, nem véletlen, ugyanis én megtanultam, hogy az érzésekkel döntve csak szívok, ez mindig így volt korábban.. na meg nem rossz a kapcsolatom, csak épp ennyi ami olykor hiányzik.)
Nem hiszem, hogy megérné eldobni emiatt.
Ha neked ez így jó és megfelek akkor éld le így az életed.A te életed,ha elcseszed az csak a te bajod lesz.
Én 100% hogy nem tudnék így élni.
Pluszan ő engem viszont tényleg nagyon szeret, és ki is mutatja, tett is értem az évek alatt, tényleg csupaszív.
Nem gondoltam volna, hogy ez rossznak számít, vagy hogy ebből hosszú távon gondok lesznek.. (Pláne ha esküvő, és gyerek tervek is jönnek majd szóba lassacskán...)
Most komolyan ez elcseszés lenne?
Szeretek vele lenni, mindenben egyet értünk, tervezünk egymással, szeretek hozzábújni, megölelni, az illatát. Szóval szeretni szeretem, csak mélyebb érzéssel, mint intenzíven, vagy nem tudom, hogy fejezzem ki..
Mivel nekem ez az első hosszú távú kapcsolatom, nincs viszonyítási alapom.. Csak megfogalmazódott bennem a kérdés a jövőre gondolva, ez tény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!