Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban tapasztaltabbak véleményét kérném, hogy hosszú távú kapcsolatban te hogyan/mit érzel, és hogy ez így jó-e vagy baj-e? (Te mit érzel? És mit érzel, ha már nem vagy szerelmes valakibe? )
Szóval:
Van párom, de nem mondanám magamra kimondottan hogy égő szerelemmel szeretem.. Ez az erősebb érzés inkább időnként bukkan fel csak, és alapvetően amit érzek az a ragaszkodás, megbecsülés, szeretet, kötődés.
Ez alatt azt értem, hogy szeretem az illatát, szeretem megölelni, és hozzábújni.
-Ha nem szeretném, akkor ezeket sem szeretném, nem?
Ugyanakkor tény, hogy a szenvedélyes érzés olykor hiányzik, hogy nincs meg bennem, nem érzem/lángolok, bár tudok élni nélküle.
Egyébként nagyon odaadó, és családcentrikus,lehet vele tervezni, biztonságot ad, tehát hiányozna, ha nem lenne velem. (És a múltunk is)Több éve vagyunk együtt.
Nektek mi a tapasztalatotok?
25
Szia!
Hú, utólag visszaolvastam most a kérdést. Tök fura, én akkor a lágoló szerelmet hiányoltam bevallom nagyon.. De ez nem jelenti azt hogy nem szerettem/szeretem a páromat. (Bár ez a leírásból nem jön át, most "külsősként" olvasva én is egy ilyen meh, ha már együtt vagyunk, vagyunk" dolognak értelmezném a kérdésemet. Pedig ez nem így van.
Igen, még jelen idő. :-)
Szóval nekem kb akkortájt bejött a képbe egy nagy lágolásom, (mint írtam hiányzott is ez a lángoló érzés sose éreztem szinte olyat). Volt, hogy nagyon rezgett a léc, hogy szétmegyünk, bizony hullámvölgy jött utána..
Azóta eltelt 4 év:
- a lángolásom ( mint írtam én nem éreztem csak tini korban ilyet 1x, ezért hiányzott) sokkal kevésbé illett volna hozzám az életben. És 2 év alatt le is csengett, ma már semleges az illető. ( magamban tartottam mielőtt valaki elkezd spekulálni, bizony végigszenvedtem a vívódásomat akkortájt..)
- a párommal azóta is együtt vagyunk, túl az eddigi legnagyobb hullámvölgyön, aminek a végén a szakításon billegtünk mindkettem.
Jelenleg szeretem úgy érzem. Ennek intenzitás hol mélyebb, hol langyosabb, de arra jöttem rá így 30 évesen: ez egy sokkal erősebb, stabilabb érzés, mint a fenti lágolás, amit hiányoltam. (nem beszélve hogy össze se illettem volna a lángolásommal). Az egyikre lehet építeni, a másikra nem.
Jelenleg 10 éve vagyunk együtt, és perpill boldog vagyok, hogy együtt vagyunk. Ahogy annak is, hogy nem mentem szét a lángolásom miatt, mert mára sztem nem lennénk amúgy se együtt. Meg eleve: itt otthon érzésem van a párommal, vele meg kicsit "idegen" lett volna, ha komolyan erre gondoltam.. ÉS ez a lényeg szerintem..
Nyilván nem tudom, hogy alakult volna az életem, (ahogy azt sem, hogyan fog), de már nem hiányzik az a része, hanem elégedettséget érzek a kapcsolatomban. És szeretetet, gondoskodást, örömöt, jobb vele, mint nélküle-t.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!