A gyermekem apja úgy érzem hanyagol és elhidegült. Nálatok fordult már elő ilyesmi? Hogy kezeltétek a helyzetet?

Egy 6 évig tartó megszakítás mentes kapcsolat után amit egy komoly, érett kapcsolatnak hittem és mind a ketten (hittem én) arra készültünk hogy család legyünk egy csúnya félrelépéssel végződött mikor az akkori férfi volt olyan kedves rápróbálni míg én dolgoztam a szomszéd nálam 10 évvel idősebb nőre.. találkoztam a fenti kiheverést követően egy nálam pár évvel fiatalabb fiúval (akiről eleinte azt gondoltam idősebb a koránál mert a gondolatai és a mindenhez való hozzáállása erre engedett következtetni) akivel mindenről ugyan úgy vélekedtünk a kezdetektől fogva. Ugyan az az érdeklődésünk, a hozzáállásunk a világhoz és egyezett a családmodellről alkotott elképzelésünk is. Kapcsolatunk 4. Hónapjában kiderült,hogy várandós vagyok. Doki is megerősítette. Otthon beszélgettünk erről, hogy mi is legyen végül arra a gondolatmenetemre alapozva hogy ő nagyon szerette volna a babát és családot alapítani (+hamár egy 6 éves kapcsolatban is kiderülhetnek szar dolgok és ha arra várok,hogy minden tökéletes legyen soha nem lesz családom) én is úgy döntöttem hogy megakarom tartani a babát. Immáron a gyerekem apjával 1 éve vagyunk együtt. Meg is kérte még a terhesség alatt a kezem én persze igent mondtam. Elterveztük hogy házat veszünk mert az a biztos, sikerült is az utolsó hetekben beköltözni, berendezni. Ő rengeteget dolgozott ezért egyszerre 2 helyen hogy nekem/nekünk mindenünk meglegyen. Én a 8 hónap végefelé mentem el a munkahelyemről. Azóta megvan a babácskánk, szép, egészséges, vidám gyerek. Azonban Apa megváltozott. Mint kiderült az első pár hónapban folyamatosan csajozott, lőtt is gólt rendesen sajnos.. Ezt nem gondoltam volna róla. Soha. Azonban most is olyan furcsán viselkedik. Ingerült velem, türelmetlen és úgy is szól hozzám. Én ezt persze minden alkalommal jelzem mert sérti a lelkem mégsem kér bocsánatot. Mindenkit elém helyez és már a fiúból akivel úgy éreztem ugyanolyanok vagyunk egy számomra ismeretlen hideg, komoly, megszokásból cselekvő ember lett úgy érzem. A babával foglalkozik amikor rászólok vagy a kezébe adom de nem kelne fel hozzá. Soha nem dicsér meg, nem kezdeményez semmi közös dologban inkább hárít hogy majd ha a gyerek nagyobb lesz tudunk menni ide-oda de én ezt nem igénylem. Úgy érzem minden szava csak kifogás. Többször mondtam neki hogy furcsán viselkedik és hogy jól esne ha kedvesen beszélne velem és néha megdícsérne hisz 1 hónap alatt már a szülés előtti súlyomat is visszanyertem. Mikor 1 évesek lettünk semmivel nem készült nekem sőt, a vacsora megterítve hűlt ki az asztalon mert ő kiment inkább a garázsba pakolni :( Nem tudom mi lehet az érdektelenségének az oka hiszen nagyon igyekszem hogy boldog legyen :( Esetleg másnál is fordult elő hasonló?