Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tud megvígasztalni SOHA a párom?
Sziasztok!
Több mint 4 éve vagyok együtt a párommal, most 3 hónapja, hogy össze is költöztünk.
Már a legeleje óta van egy problémám vele kapcsolatban ami nagyon zavar és nem értek.
Akárhányszor elsirtam magam mellette, szinte sose vígasztalt meg. Csak ül melletem és esetleg beszélgetünk a dologról, de az hogy magához húzzon és megvígasztaljon kb. esélytelen.
De ha Ő sírt én egyből bújtam hozzá, az ölébe ültem megnyugtattam, puszilgattam stb.
EGYSZERŰEN NEM ÉRTEM!
És már többször mondtam neki, hogy erre figyeljen oda, mert nagyon szarul esik, hogy nem csinál semmit.Volt hogy szóltam neki, hogy most mondjuk elkezdhetnek vígasztalni, de akkor se, inkább még ezen is veszekedtünk.
Én sem szeretek vigasztalni, de megbántani annál inkább.
Nem ilyen típus, nem tudja mihez kezdjen a helyzettel. Nekem sincs fogalmam arról, hogy egy síró nővel most éppen hogyan kellene bánni. Békén hagyni vagy odabújni vagy most mit.
Hát aki elvár ilyet a párjától az nem is tudom milyen álomvilágban él... Felnőtt ember vagy, abszolút nem dolga senkinek sem vigasztalgatni. Az meg még szomorúbb, hogy szerinted a puszilgatás meg seggnyalás a vigasztalás... Nőj már fel basszus. Tudod ki fog puszilgatni egy érzelmi zsarolásból síró felnőtt embert.. Baromi szomorú ha téged úgy kell puszilgatni mint egy kisgyereket ha elsírod magad.
Ha van egy probléma, azt felőtt emberként kell megbeszélni és kezelni, nem puszilgatni a másikat mint a kisgyereket.
Köszönöm a válaszokat egyaránt!
Most azt mondta, azért mert ő nem olyan családban nőtt fel. Nem figyeltek a gyerekekre és ő sírt mindenki leszarta, nem vígasztalták így neki ez nem természetes reakció...
19:08-as
Nem azt akarom hogy dédelgessen, mint egy gyereket és nem zsarolom érzelmileg, hanem próbáltam neki jelezni.
Én minden problémát szeretek megbeszélni az emberekkel és szólok, ha szeretném hogy valamin változtassunk.
De én alapból elég érzékeny vagyok és szükségem van arra, hogy az az ember akivel én le akarom élni az életem meg tudjon vígasztalni, ha olyan a helyzet. Nem egy hisztérika vagyok basszus...
Nem tudom..én ezzel úgy vagyok,hogy nem lehet "elvárni" ilyet a másiktól. Ez ha nem jön magától,inkább kényszeres,csak azért próbálkozna mert kértem vagy esetleg szorong nem tudja kezelni a helyzetet akkor ne is csináljon semmit! Viszont olyannal nem kezdenék akibe ici pici empátia sem szorult. Természetesen ez nem azt jelenti,hogy puszilgatnia kéne. DE! Egy ÖLELÉS az nagyon jól tudna olyankor esni. Nem kellenek szavak,meg rizsa. Csak egy ölelés! Ez abban a pillanatban szerintem nagyon sokat tud jelenteni és sokkal közelebb érezném magamat a másikhoz,megnyugtató,biztonság érzetet nyújt a másik. Én akarva akaratlanul is ha a barátomat szomorúnak látom akkor szeretnék mellette lenni,megölelni vagy csak megsimogatni a hátát,kezét, pár kedves bíztató szó. Ennyi! De valahogy feladatomnak tartom,hogy ott legyek mellette a nehéz pillanatokkor is. Amikor ő "gyenge" pillanatàban van,sír,szomorú,letört. Jó érzés,ha segíthetek,ha támasza lehetek annak akit elvileg tiszta szívemből szeretek. Hozzáteszem nehezen tudom kifejezni az érzéseimet,de mégis...ilyenkor kicsit próbálom legyőzni a félelmeimet,túllépni a saját problémàimon,nehézségeimen,nem magammal foglalkozni,hogy jaj hát én ezt a helyzetet nemtom kezelni. Dehogynem! De mint említettem semmi sem kötelező! Ha valaki nem szeretné,akarja,tudja megvísztalani a párját..háát..ok!
L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!