Miért lát az ellenségének, miközben együtt vagyunk?

Én elfogadom, hogy olyan amilyen, nem tudok és nem is akarok ezen változtatni, elfogadom, hogy sokszor hülyén viselkedik (Persze én is), de nem értem, hogy miért, ez nem azt jelenti, hogy elviselem, ettől függetlenül még elfogadom. Ő többször is mondta, hogy tudja és érzi, hogy szeretem, ezért sem értem olykor a viselkedését, mert (Most az utolsó válaszolóra is rátérve) jelenleg anyagilag eléggé sz4rul állok, ami nem ad magabiztosságot sok téren, (A sporttal hidd el, nincs baj, elsőnek a külsőmmel volt elfoglalva a több év kondi miatt, inkább a pénz a húzós most) tehát sz4rul állok, mégis elmegyek vele moziba, még, ha ő fizette most a saját jegyét, de heti többször jön át és fizetem a kajáját, illetve, hogy ne legyen sablonos, nem rendelek neki, pedig rengetegszer volt, hogy kérdeztem, evett-e ma, de nem vitt magával kaját, mire átjött, rendeltem neki a kedvencét, míg magamnak semmit, pedig a bankkártyám mínuszban van jelenleg költözés és egyéb okok miatt, szóval nem rendeltem, hanem együtt csináljuk és azt esszük manapság. Azt vettem szülinapjára, amit kinézett magának a telefonjához, nagyon tetszett neki, de szerintem ezeket a dolgokat lassan alapnak veszi. Félreértés ne essék, én nem megvenni akarom őt, mondtam is neki, hogy bulizni se menjünk, százszor többet ér egy együttalvás, mint, hogy bulizzunk vagy akármi. Én élvezem vele tölteni az időt, rossz belegondolni, ha belegondolok, hogy vége lesz a dolognak, nem akarom őt elhagyni, de egyszerűen a mai napig, 5 hónap után is azt érzem, hogy még "nem hódítottam meg", illetve, hogy sokszor most is udvarolnom kell, hisz a flörtbe is inkább többször nem megy bele, mint, hogy vissza flörtöljön, akár írásban, akár szóban, bár szóban leginkább sosem, írásban lehet már 2x átgondolja és csak szánalomból is belemegy. Néha annyira megvan köztünk az összhang, hogy egy élmény együtt tölteni az időt, szexeltünk, megnéztünk egy filmet, ettünk, beszélgettünk, jó volt minden, vígan, röhögcsélve elkísérem a buszhoz és nagyon jól elbeszélgetünk facen, míg újra nem találkozunk, de, van, amikor én viszont jól érzem magam és úgy látom, hogy ő direkt leakarja húzni a hangulatom és veszekedni, illetve nem akarja, hogy jó legyen a kedvem. Ekkor egy kis hülye viccből is problémázik és a száját húzza rám, miközben ő is viccesnek tartja, csak, mintha ez lenne a dolga, hogy ne együtt örüljön velem, hanem el kell rontania a hangulatot. Ez elég idiótán hangzik, de sokszor van ez. Ekkor hiába dícsérgetem, hiába bókolok, simogatom, akármi, nem jön be semmi, passzív, mosolyog, de, mintha kőből lenne, nem érdekli, akármit csinálok, nem hatom meg, szóval inkább hagyom, nem leszek passzív, de nem erőltetem és észre veszi magát. Sajnos néha belefáradok már ebbe és nem érdekel egyszerűen, ekkor érzem azt, hogy nekem udvarolnom kell egy több hónapos kapcsolatban, hogy a párjaként kezeljen a barátnőm, pedig ehhez nincs kedvem. Az első hónapokban állandóan ez ment, valamiért ez a passzívság vonzott, úgy éreztem, hogy pont ezért kell megszerezzem, mert ő nagyon ellenáll. Eleinte nem akart komolyat, azt mondtam, hogy jó, de 1 hónap múlva ő szólt érte, hogy döntsük el, hogy mit akarunk, mert legyen ez inkább komoly. Ennek nagyon örültem, elértem amit akartam, látszólag.