Titokban abortuszra menni megbocsáthatatlan lenne nektek?

Tudod, hogy az abortusznak milyen eljárásai vannak? Hogy mi történik benned a magzattal, hogyan semmisítik meg? Olvass utána és úgy dönts! Persze, annak is igaza van, aki azt mondja, hogy ne hagyd magadat, de ha felnőtt vagy, akkor vállald a felelősséget! Te tetted szét a lábadat, te nem vigyáztál, az is a te döntésed volt.

A hazugságok pedig mindig kiderülnek, és akkor nem hogy "esni" fogsz a szemében, hanem semmivé válsz. Azt fogja gondolni, hogy nem is ismer téged igazán, hogy egy idegen vagy a számára.

Ezért kellett volna odafigyelni szex közben ERRE AZ EGY DOLOGRA és akkor most nem lenne itt téma az életed kettétörése valamilyen módon. Hülye kislány minek szexel? Lehet 20 éves vagy de látom a felelősség részét még nem értetted meg, nembaj talán majd most.

A párod helyébe ha megtudnám, hogy elvetetted a babánkat tuti kidobnálak. Viszont ha elmondanád akkor esetleg rábeszélhetnél, hogy oké akkor vetessük el mert ez nagyon nem pálya. De ott van az is, hogy ő beszél rá téged, hogy ugyanmár tartsd meg majd én kitartalak a gyerekkel együtt. De ha nem akarod megtartani nem tartod meg a te tested a te döntésed. Max szakít veled és akkor sírhatsz. De ilyen "családba" én nem szeretnék gyerekként beleszületni ugye érted mire célzok?

Kérdező. Mindenképp szólj a párodnak erről. A te testedben van a pici, így bármit tesz/mond a párod, tiéd az utolsó szó, de fontos, hogy tudjon róla és a döntésből ne hagyd ki. Ha így teszel, milyen alapon akarnál tőle később nemhogy gyereket, de bármilyen folytatást ? Ne tedd ezt magatokkal és a kicsivel, ha már addig vártál, hogy a fogamzásgátlás kategóriából kicsúsztál. Kérlek szépen legalább mondd el neki.

31/f

Nem csak a nő felelőssége a teherbeesés! Üzenem a "minek szexelt" típusú kommentelőknek. Érdekes, ha becsúszik egy baba mindig a nő lesz a hibás. Tudtommal nem ő termékenyítette meg magát.

Kérdező szerintem is jobb, ha megbeszéled vele. Te még nem állsz készen egy babára, és jobb ha átgondolod, vállalnád-e. Sajnos túl sok példa van arra, hogy a gyereket nem akarták és ezért nem foglalkoznak vele, és jobb annak a kicsinek, ha meg sem születik. Csúnyán hangzik, tudom. De az még rosszabb, hogy megszületik és mindenféle mentális probléma alakul ki a felkészületlenség, nem megfelelő nevelés miatt. Az anyára is hatalmas teher hárul, nem kívánt terhesség, szülés, gyerek.

Ez nem azon múlik, hogy "benne van már a korban"!!!

Gyerek ne szüljön gyerekt. Ha ezt a párod nem képes fölfogni, akkor jobb is ha kiadod az útját. A gyerekvállalás nem a "megfelelő" életkoron múlik, hanem a kapcsolat és a szülők érettségén. Hiába van benne ő a korban, ez a te tested és őszintén szólva a te életedet cseszed el vele ebben a korban, hiszen a gyerekkel neked kell otthon maradni. Szerintem aki ennyire nem tudja a párja érdekeit nézni, csak azt hajtja, hogy ő mit akar, az ne legyen kapcsolatban.

Szóval mondd el neki, de ha nem akarod a babát, akkor ne a párod szava legyen a mérvadó. Ha elhagy azért, mert nem akarsz szinte még gyerekként babát vállalni, akkor annyit is ér.

#16. A megtermékenyítés valóban fele-fele ami a felelősséget illeti, viszont 100%-ban a nő felel azért, hogy ha semmiképp nem akarja a terhességet, az a sürgősségi fogamzásgátlás kategóriájába essen. Továbbá abban is 100% a felelőssége, hogy hazudik/sunnyog-e vagy sem. Ugyan úgy, ahogy a férfinak 100%, hogy erre majd miképpen reagál.

Kérdező, ezt nem a mi tisztünk eldönteni, mindenképp neked kell döntened a saját életed kapcsán, ha ezt az életet pedig a pároddal közösen élnéd, akkor be kell vonnod őt a döntés folyamatába.

31/f

Én abortusz párti vagyok amiért sejtem hogy meg leszek kövezve de nem jó ha a kérdező csak a másik oldalt hallja.

Igen olvass utána akár nézz videót vannak a neten. Én megtettem és ennek ellenére mondom hogy egy nem tervezett baba tönkre teheti az ember életét és nem tartom gyilkosságnak az abortuszt. A tanácsadáson amire kötelező lesz elmenned úgyis azon lesznek hogy meggyőzzenek arról hogy hibás döntés az abortusz így mire a műtőig jutsz ha így döntesz már nagyon tájékozott leszel.

A kérdező gondolom tanul még. Ebben az esetben minimum egy évre passziváltatnia kell magát de lehet még keveset mondtam. Egy kisbaba mellett nagyon nehéz tanulni (nem lehetetlen sokan szereznek így diplomát de ettől még nehéz) pályakezdőként egy kisgyerekkel sokkal nehezebb elhelyezkedni és ha a pici apukája hirtelen rá jön hogy mégse akar papás mamást játszani a kérdező egy kicsivel nehezen fog párt találni hogy az anyagi biztonság megteremtéséről szó se essen amire viszont egy gyereknek igenis szüksége van. Kérdés milyen erős és "régi" a kapcsolat. Mert szerintem azzal mind egyetértünk hogy egy friss kapcsolatnak pont nem egy kisbaba okozta sokk és a vele járó terhek kellenek.

Ha a kérdező már dolgozik és évek óta tartó kapcsolatban él egy háztartásban a párjával (bár erősen gyanítom hogy nem így van) az egy fél fokkal jobb helyzet. Ebben az esetben elmerengnék a megtartásán csakhogy ha a kérdező önmagát még kevésnek tartja az anyaságra minden bizonnyal igaza van. Nagyon sok nő rontja el ott hogy korán vagy nagyon rossz pillanatban talál teherbe esni és megtartja a babát majd a kicsi ezt egész életében szívja mert az anya rávetíti a problémáit, okolja a hibáiért és mert nem úgy alakult az élete vagy csak simán mély szegénységben kell felnőnie.

11-12 hetesen már van feje és végtagjai de az alapvető funkciókon túl semmit nem "tud" nincs öntudata nincs a világról képe vagy gondolatai még az alapvető ösztönei is csak kezdetlegesek. Persze biztos érez fájdalmat és talán még félni is képes de vajon nem ugyanerre képes az a szúnyog vagy légy is amit lazán lecsap az ember? Tudom morbid hasonlat de mielőtt az első követ rám vetitek (na meg a piros pacsit) gondoljátok végig amit írtam. Szerintem egy magzatot főleg ennyire kifejletlen korában nem lehet gyereknek nevezni és ha az ember úgy érzi anyagi párkapcsolati vagy lelki okokból nem áll készen egy gyerek felnevelésére jobb ha nem kísérletezget egy gyerek kontójára hanem azelőtt lezárja a történetet hogy a kicsi megszületne.

Persze a másik oldalt is látni kell. Mivel azt már megfogalmaztam hogy a csöpséget ekkor még nem tartom gyereknek nem a gyerek hanem az anya oldaláról közelíteném meg a dolgot.

Egy abortuszba könnyen bele lehet betegedni és itt most nem a korábban olvasott későbbi teherbeesés nehézségére gondolok. Az abortusz a környezet viselkedése és megítélése a hormonok hirtelen eltünése mind okozhat aktuális vagy maradandó lelki károkat az anyának. Könnyen kialakulhat depresszió főleg ha a párod a személye elleni támadásnak éli meg a döntésed és bánt vagy elhagy. Fontos lenne a támogató környezet. A később jelentkező gondok közül az egyik ami miatt én aggódnék hogy a következő babával nehezebben megy majd a kötődés vagy épp túlfélted a mostani elvetetése miatt érzett bűntudatod miatt. Továbbá gondot okozhat szexuális téren is szintén lelki problémák miatt. És persze annak is meg van az esélye (bár már közel sem olyan jelentős mint régebben) hogy az abortusz gondot okoz a későbbi teherbeesésnél.

Nem azt mondom hogy vetesd el. Ez a te döntésed kell hogy legyen csupán annyit hogy ne azért vállald a picit mert a párod a családod vagy a szomszéd Gizi néni csúnyán nézne rád az abortusz miatt.

Azt gondold végig te mire vagy képes és neked meg persze a születendő gyereknek mik a prioritásai és hogy lenne a legjobb. Meg tudod e teremteni a biztonságos környezetet és családi hátteret a kicsinek és szeretnéd e felnevelni és vállalni tudsz e minden kötelezettséget és lemondást amivel egy baba jár. A gyerek hatalmas öröm és egy csoda de legalább ennyi nyűg és lemondás. Tudnod kell mit vállalsz és ha döntöttél teljesen biztosnak kell lenned magadban különben akárhogy is döntesz örökké ott lesz a fejedben a mi lett volna ha....