A párom szerint én tehetek a betegségemről, mit tegyek?

Felesleges felkapnod a vizet.

Nem volt itt most senki funkcionális analfabéta,

vagy talán csak az én hagytam figyelmen kívül, hogy valóban nem írtad sehol sem, hogy a dokin kívül te is aktívan teszel ellene?

Mégis miért lenne bárki amiatt analfabéta, amiről nem is adtál infót?? Vaktában találgatunk. Azért gondolatolvasást se várj el. Mi itt csak annyit látunk, amit te leírsz.

Itt valóban nem fogsz kapni gyógyírt, meg sem próbáltam ilyesmit írni pl.

A pároddal kapcsolatban pedig már kaptál választ.

Az előzményeket- mint ahogy azt sem írtad korábban, hogy te igyekszel-e kilábalni a dokin kívül is az állapotodból-, most sem tudjuk, mert arról viszont nem írtál, hogy eddig miket tett, mennyit segített, hogy viszonyul hozzád.

De azt innen megmondom, hogy nem lehet könnyű a másiknak sem.

Ahogy már többen is írtuk, a betegségedhez irtó nagy türelem kell, innen nem fogja neked senki megmondani, hogy a párod alapból bunkó, vagy csak éppen ő is most nehezebben viseli a helyzetet. Ezt szintén nehéz kitalálni...

Btw a párodtól is olyan dolgot vársz el, amit ő maga nem élt át. -Nyilván nem értheti meg teljesen, mégis elvárnád tőle? Rá is egyből csattansz és így viselkedsz, ahogy itt?..

Ne vedd sértésnek, én nem állítottam eddig sem egyébként (!), hogy ez egy könnyed betegség lenne. Elég sz*ar dolog, én ezt tudom. Csak neked sem szabad nagy elvárásokat támasztanod a párod felé, egyikőtök sem látja teljesen tisztán a másik helyzetét..

Igaza van. Szedsz gyógyszert? jársz rendszeres kontrollra, akár orvoshoz, akár pszichológushoz?

Ha nem, akkor szakíts vele az Ő érdekében.

Jó, látom szedsz, de akkor mit teszel EGYÉBKÉNT a betegséged ellen?

Vagy akkor szedj magasabb dózist, mást, de én pl. tök megértem a párodat. Nekem exem volt beteg, de folyton engem bxtatott, hogy ÉN húzom le, aztán egy idő után belefásultam, hogy ő folyamatosan szenved, meg boldogtalan de én legyek totál kiegyensúlyozott mellette.

Önző vagy és bele sem gondolsz, a másiknak milyen szar érzés látnia, hogy rosszkedvű vagy, öngyilkosságon gondolkozol és ő NEM tud semmit tenni, és totál lehúzza az állapotod.

Mert hiába kedveskedik, nem jó (én is mindig le voltam bxva), semmi nem jó, és egy idő után persze, hogy elege lesz és dühössé válik.

Tehetetlen.

Bár akkor nem értem, miért nem szakít és kezd egészséges emberrel kapcsolatot, aki nem teszi őt tönkre - mert te épp azt csinálod.

85%-os vagyok

Pontosan. Van igazság abban, amit az utolsó ír.

Azt írod kérdező, nem tudjuk meg nem értjük meg a betegséged. Én a fenti miatt mondtam, hogy te pedig nem látsz bele a másikba.

Lehet, hogy én nem voltam ilyen beteg, de ismerem azt a szituációt, milyen egy ilyen beteggel közeli kapcsolatban lenni ( ahogy utolsó is írja).

Egy nagyon jó barátnőmnek van nem pont ugyanez, de szorongása van neki is + borderline zavara.

MINDIG mellette álltam, tényleg, de amikor szarul mentek a dolgai épp, képes volt összeesküvés elméletet gyártani még ellenünk, ellenem is. Ott telt be a pohár, ugyanis totál érthetetlenül álltunk előtte, hogy ezt most miért csinálja..

Mindegyikünk ott volt, segítettünk, meghallgattuk, ő meg teljesen elzárkózott tőlünk, majd egyszer csak jött egy ilyennel, nem részletezem. Rám pedig mindig számíthatott. - Ez ég mindig így van, mert ennél a pontnál bár kiakadtam rá, de nem engedtem el és azóta is barátok vagyunk. Viszont a mártírkodást sosem tudtam elviselni, és ha ezt folytatta volna, akkor biztos, hogy már nem lennénk barátok...

Épp ezért mondtam én is, hogy innen nem lehet megmondani, hogy a barátod valóban bunkó-e és nem foglalkozik veled, vagy csupán most sokallt be az egésztől épp.. Merthogy ez neki sem hiszem, hogy felhőtlen helyzet lenne, főleg, ha állandó.

(Nem azt mondom, hogy őt kell sajnálni, és lehet, hogy tényleg nem törődik veled, ezt neked kell(ene) tudnod. Viszont az ő nézőpontját is érdemes figyelembe venned)