A párom szerint én tehetek a betegségemről, mit tegyek?

1. mi váltotta ki nálad a depressziót, a szorongást?

2. jársz pszichológushoz?

3. mit teszel azért, hogy javíts az állapotodon?

4. a párod hozzáállásával van a probléma, nem megvetnie kéne téged, hanem támogatnia, segítenie, hiába, hogy részben igaza van, de ezt finoman is lehet közölni és segíteni téged a gyógyulásban

5. és remélem, hogy nem gyógyszeresen "kezeled" magad.

De mégis mit teszel azért, hogy javíts az állapotodon?

Olvastál valaha könyveket, amik a depresszió leküzdéséről szólnak?

Pl, mint ezt? Dr. Belső Nóra: Depresszió - Betegség vagy úri huncutság?

De ezt a pár oldalt is ajánlom figyelmedbe:

[link]

[link]

[link]

[link]

Ha bipoláris zavarod van, arról egyáltalán nem tehetsz, mivel az egy elsődlegesen szervi eredetű nagykórkép.

Meggyógyulni sem fogsz belőle soha a tudomány jelen állása szerint.

A párodat dobd ki a francba!

A bipoláris depresszió egyáltalán nem kitaláció, sőt mi több: kémiai elváltozás. Kimutatható, és nem csak a pszichiáterrel való beszélgetések útján.

Egyébként én biztosan nem lennék olyan pasival, aki nem érti meg a problémámat.

Vázolom a szitut: alapból súlyos depresszióban szenvedsz, gyakran gondolsz még az öngyilkosságra is.

Ezek mellett egy olyan pasival vagy, aki azt mondja, hogy te ezt megérdemled, és csak sajnáltatod magad - sőt, el sem fogadja, hogy a pszichiáter által diagnosztizált betegséged valós.

Mit gondolsz, hová vezet ez?

Öngyilkos hajlamú, hangulatingadozásokkal tarkított(csak hogy izgi legyen, tudod) személyként írom neked, hogy valóban kellesz te is a gyógyuláshoz. Ezt pedig úgy értem, hogy amíg benne vagy egy mérgező kapcsolatban, addig járhatsz a világ legjobb szakemberéhez is, nem fog tudni segíteni. Amit segít neked heti 1 órában, azt a párod azonnal meg is semmisíti.

Nem tudom, mióta vagy a pároddal (nem lepődnék meg, ha 1-1,5 éve lenne a válasz), de sajnos érthető is, hogy rosszabbodott a problémád. Mint mondtam, a depresszió nem játék, ezért úgy gondolom, hogy nem szabad olyan emberrel tartanod a kapcsolatot (és főleg nem kellene párodnak nevezned) aki nem vesz komolyan, kiemeli a gyengeségeidet, és ezzel egyre mélyebbre húz.

22/N

Pszichológushoz is jársz vagy csak pszichiáterhez?

A párodnak is biztos kellemetlen az állapotod, főleg társaságban. Persze, finomabb módon is kifejezhetné magát, de azt is el tudom képzelni, hogy ő is elveszti a türelmét. Nehéz egy ilyen beteggel, te másképp látod magad, mint egy kívülálló. Nekem van ilyen a közvetlen családomban, de még így is piszok nehéz, igen, emberek között társaságban is, ha épp ott van probléma, nekünk, a családnak is kellemetlen mások előtt, akik nem tudják, miért viselkedik úgy, ahogy. A teljesen kívülállók könnyen ítélkeznek, a beteg fölött és a hozzátartozók fölött is.

Én nem mondom, hogy szakíts a pároddal, mert nem látom, milyen a kapcsolatotok, lehet, hogy amit te és itt a hozzászólók egy része bunkóságnak és érzéketlenségnek fog fel, csak a kétségbeesett tehetetlenség érzése váltotta ki belőle, amit én is éreztem már a családtagom miatt, de gondold át, hogy mit tudsz még tenni annak érdekében, hogy ha teljesen nem is, de jobban legyél, és hogy ő is megértőbb és türelmesebb legyen hozzád.