A párom mindenre tud időt szakítani csak rám nem vagy én reagálom túl?

Mint kívülállók, ti mit gondoltok?

Párom dolgozik 8 órában, de elég sokat túlórázik, mert neki nagyon fontos az a plusz pénz (amúgy se keres keveset, a dupláját keresi annak, mint amit én kerestem folyamatos 12 órában. Nekem most nincs munkám, mert azt nem bírtam ép ésszel és még nincs új.) A lényeg a lényeg már emiatt is nagyon keveset tudnánk együtt lenni, de ehhez még hozzájárul hogy neki mindig rengeteg dolga van otthon. A mamájával és az apjával él illetve az apja tesójáékkal, de szerintem ő végzi a legtöbbet a ház körüli munkákból. Ezen kívül van 3-4 haverja akikkel összejár külön-külön inni, mert egymást nem bírják. Így nagyon keveset tudunk együtt lenni és ez megvisel. Főleg az exem után, aki mindig úgy osztotta be az idejét hogy rám gondolt először. (Csak sajnos ott voltak más téren elég komoly gondok amik miatt nem működött.)

Most hogy itt van november 1. azt hittem hogy majd szervezünk együtt egy egész napos kirándulást, nagyon régen voltunk utoljára. Ráadásul egész múlt héten negyed órát tudtunk találkozni egy nap és a beosztása miatt a jövő hét is ilyen lesz. A mostani olyan, ami egy kicsit lazább, eddig a 2 napból az egyiken találkoztunk háromnegyed órára és a hétvégén is alig láttam.

Most pedig közölte, hogy nov. 1. délelőtt otthon fog dolgozni, délután meg a haverjával megy inni. Tudom hogy szüksége van neki is hogy kikapcsolódjon, és nem az a bajom hogy a haverjával is akar találkozni, csak az esik rosszul hogy nem is arra gondolt először hogy velem legyen ennyi külön töltött idő után.

Mi a véleményetek a konkrét esetről?