Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolat működhet?
Néhány hónapja voltam együtt a barátommal, amikor bejelentette, hogy költözik az ország másik végébe munka miatt. Nagyon szerelmes voltam, fel sem merült bennem, hogy szakítok vele. Tudtam, hogy nehéz lesz, de nem gondoltam bele teljesen, hogy ez mivel is fog járni. Jelenleg hétvégente találkozunk.
Viszont hétközben folyamatos magánnyal küzdök, ami abból fakad, hogy nincs mellettem. (szociális életem van, vannak barátaim, haverjaim szóval nem ebben az értelemben érzem a magányt). Ehhez társul még egyfajta elhagyatottság érzés és talán dühöt is érzek. Nagyon sokat sírok emiatt a szituáció miatt.
Most költözött tovább egy másik városba a munkájának köszönhetően, persze még messzebbre. A lényeg, hogy ha együtt akarunk lenni, akkor nekem kell mindent feladnom miatta és költöznöm hozzá az ország másik felébe. Ezt viszont nem szeretném, mert nagyon szeretem a mostani életem, viszont őt is szeretem és nem akarok nélküle lenni. De minden egyes döntése az önmaga érdekében van, nem érzem azt, hogy figyelembe venné azt, hogy létezik olyan is, hogy "mi". Borzasztó bizonytalan vagyok emiatt a szituáció miatt. Volt már valaki hasonló helyzetben?
Távkapcsolat úgy, hogy minden hétvégén találkoztok? Az szép.
Tudod, mi háromhetente tudtunk maximum 4-5 napot együtt lenni - 1000km volt a távolság. :)
Egyébként kibírható, simán... jó, nem annyira simán, mert sokszor voltam magányos, az elválás maga volt a pokol (sírás minden vonatúton), de már haza sem értem és már tervezgettük a következő találkát.
Mikor, hová megyünk, szerveztük a programokat, a helyeket, és közben amikor tudtunk, írtunk.
Este betettük ugyanazt a filmet, és "együtt" néztük, mutána megbeszéltük... hálisten most már a net korszakot éljük, és nem levelekkel kommunikáltunk, melyek heti váltásban értek át.
Egyébként igaza van, hogy most magára gondol, a párom is magára gondolt, mikor kijött Svájcba. Az akkori barátnője elhagyta, mert...
Bennem fel sem merült, hogy nem kéne ismerkedni-randizni vele, mert biztos volt kettőnkben, és én is.
Jó, az összeköltözéssel volt nehézség, de nekem akkor épp nem volt munkám, kilátásban sem, úgyhogy jöttem én hátrahagyva mindent.
Családommal most kezd normálizálódni a helyzet, otthon, közel egymáshoz csak öltük a másikat, így 1000km-ről egész jól megvagyunk.
Ha szeretitek egymást, akkor megoldható minden.
28n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!