Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolat működhet?
Néhány hónapja voltam együtt a barátommal, amikor bejelentette, hogy költözik az ország másik végébe munka miatt. Nagyon szerelmes voltam, fel sem merült bennem, hogy szakítok vele. Tudtam, hogy nehéz lesz, de nem gondoltam bele teljesen, hogy ez mivel is fog járni. Jelenleg hétvégente találkozunk.
Viszont hétközben folyamatos magánnyal küzdök, ami abból fakad, hogy nincs mellettem. (szociális életem van, vannak barátaim, haverjaim szóval nem ebben az értelemben érzem a magányt). Ehhez társul még egyfajta elhagyatottság érzés és talán dühöt is érzek. Nagyon sokat sírok emiatt a szituáció miatt.
Most költözött tovább egy másik városba a munkájának köszönhetően, persze még messzebbre. A lényeg, hogy ha együtt akarunk lenni, akkor nekem kell mindent feladnom miatta és költöznöm hozzá az ország másik felébe. Ezt viszont nem szeretném, mert nagyon szeretem a mostani életem, viszont őt is szeretem és nem akarok nélküle lenni. De minden egyes döntése az önmaga érdekében van, nem érzem azt, hogy figyelembe venné azt, hogy létezik olyan is, hogy "mi". Borzasztó bizonytalan vagyok emiatt a szituáció miatt. Volt már valaki hasonló helyzetben?
Igen, működhet, ha akarjátok és tesztek is azért, hogy működjön.
Mi párommal a kezdetek óta 200 km-es távkapcsiban vagyunk 4 és fél éve. A két város között fél úton talizunk minden hétvégén, vagy a munkák miatt két hetente, mikor hogy. Ha mind a kettőnknek jó, akkor egymásnál.
Decemberben összeköltözünk.
Csak az elején rossz, utána enyhülni fog a fájdalom. Foglald le magad, beszélgessetek skype-on amikor csak tudtok.
Magyarországon belül nincs távolság. Párommal mikor komolyabb maszekjai vannak mi még csak egy hétvégét se töltünk együtt szinte, pedig együtt élünk. A 2-3 nap találkozás nem távkapcsolat. Bőven fent lehet tartani így is egy egészséges kapcsolatot.
Az egyetlen, amit én nem tudnék tolerálni, hogyha elvárná, hogy feladjam a saját céljaimat, a saját életemet. Van, hogy két embernek abszolút nem egyeznek a céljai, vagy jövőképe. Ilyenkor nincs értelme a kapcsolatnak, mert az egyik fél fel fog adni valamit, amit később nagyon meg fog bánni majd. Nem éri meg olyannal együtt lenni, akinek a te céljaid nem fontosak.
Lehet azon vitatkozni, hogy ki mit hív távkapcsolatnak. Nálam nem kell ahhoz egyik félnek sem külföldön lennie, hogy távkapcsolatként értékeljem magamban. Ez teljesen szubjektív.
És igen, ideális esetben találkozunk hétvégente és együtt töltünk 1 vagy fél napot. De nem egyszer előfordult már, hogy 2-3 hétig nem találkoztunk.
Én is távkapcsolatban élek 8 hónapja:
2000 km, havonta tudunk találkozni pár napra :-)
(Nyilván megoldjuk ezt a helyzetet hamarosan)
Először kérdések, aztán tanácsok:
1. Beszéltetek már közös jövőről? Biztos hogy mindketten úgy számoltok, hogy ez egy életreszóló dolog lesz? Költözéssel, házassággal, gyerekekkel, mittudomén? És te ezt szeretnéd? Szeretnél odaköltözni hozzá?
2. Ő fektet energiát a kapcsolatba? Oké hogy elköltözött, de hív, ír, meglátogat téged, kezdeményez kommunikációt, vagy mindig te küzdesz?
Ha hetente látjátok egymást, még nem kibírhatatlan, én két hónapja nem láttam a páromat. Beszéljetek minden nap skype-on, telefonon, üzenetben, ahogy kényelmes. Adjatok egymásnak tárgyi dolgokat, egy plüsst, pólót, rajzot, szerelmes levelet, ékszert, akármit, amit elő tudtok venni ha hiányzik a másik. Nekem van egy pulcsim és egy levelem befújva a szerelmem parfüméve, azzal alszom amikor nincs itt. És legyenek céljaitok, amíg visszaszámolhattok. Ahogy 60akárhány napról szépen megyünk lefele húsz, tíz, öt alá, hogy ki van tűzve hogy 8 hónap múlva hazamegyek és 10 hónap múlva összeköltözünk, ezek adnak egy célt ami felé lehet küzdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!