Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlreagálom vagy valós a probléma a férjem családjával?
Miután összeházasodtunk abba a városba költöztünk ahol a családja is lakik.
Anya apa öcsi egy lakásban, szomszédban pedig másik tesó a házastárssal.
Már az otthon nézésnél is akadtak problémák, ugyanis férjem közel szeretett volna hozzájuk lakni. Így 15 perc sétára lakunk.
Mikor két napig csak velem van (fizikailag nem dolgozik senki a családban mert van egy vállalkozás és abból jön pénz), utána már mondja hogy mennie kell "haza" mert két napja nem látta a családját. Minden nap többször is beszél velük telefonon, nem a vállalkozás ügyeiben.
Amikor átmegyünk a szüleihez csak ott ülünk órákat és beszélgetünk. Ha valami közös program van megbeszélve, akkor is elõtte mindig oda kell menni és csomó idõ eltelik mire indulunk.
A családja imád, és mindig mondják hogy menjek én is velük, meg hogy magam is átmehetnék hozzájuk amikor a férjemnek dolga van, hogy ne legyek egyedül itthon.
Elmondtam férjemnek hogy nekem kicsit rosszul esik ez az egész, meg már a "haza" Az a mi otthonunk, és én vagyok a családja.
Mondtam azt is hogy az is zavar hogy a családtagjai "unalmukban" hívogátják és a semmirõl beszélnek.
Azt mondta hogy sosem fogja elhagyni a családját, mindent nekik köszönhet és meghalna értük.
Sosem kérném hogy hagyja el a családját, vagy miattam ne legyen velük jó viszonya, hiszen én is szeretem õket, jól kijövünk, de szerintem ez sok.
Az én rokonaim külföldön élnek, ritkán találkozunk velük. A szüleimmel majdnem minden nap beszélek napi pár percet, de órákat sosem.
Én 23 éves vagyok, õ pedig 29.
Túlreagálom vagy valós probléma? Ha valós, bármilyen tanács?
válasza:kinek mi a vélemény, de szerintem nem reagálod túl. Én a te oldaladon vagyok! Nekem az a szint amit te csinálsz, már válás lenne. Én nem bírnám ki ennyire a családot. Ez van, nem vagyok olyan típus.
Nem ítélem el azokat, akik ilyenek, de én az arcomat kaparnám a te esetedben. Ezt is el lehet fogadni. Kicsit fiatal vagy, emiatt persze nehéz beleszólnod és kiállni a véleményed mellett, de szerintem a pasidat így nevelték, neki ez a természetes, neki ez így jó, és hát... vagy megszokod vagy megszöksz. (miért házasodtál ilyen fiatalon amúgy???)
Az a baj, hogy nincs megoldás, mert pasid nem fog változni szerintem már.
válasza:hűűű, most végig olvasva a kommenteket... ahogy írtam, kinek mi a normál, de én akkor sem bírnám ki, hiába "fogadtak be a családba"
Így is már néha elsírtam magam, mikor egy fárasztó nap után, arra vágytam, hogy haza menjek, nyissak ki egy sört, egyek egy pizzát és nézzek valami hülyeséget és arra megyek haza, hogy após otthon vár ránk, mert gondolta beugrik, anyós jött rá egy órára és este 10-ig ott maradtak, ott vacsoráztak és jóformán alig vártam, hogy másnap legyen és mehessek dolgozni... Természetesen nem rakhatod fel a lábadat akkor az asztalra, nem járkálhatsz alsógatyában, nem csipkedheted meg a feleséged fenekét, nem fecseghetsz a hülye kollégákról és az érdekes cikkekről amit olvastál (azért nem, mert a szülők beleszólnak és mindig csak oktatnak és oktatnak és oktatnak és muszáj elmondani nekik a véleményüket mindenről és minden hülyeséget megkérdeznek ötször is)
FÁRASZTÓ! Főleg ha az ember nem extrovertált, amikor mindig valakit akar maga mellett.
válasza:12-essel egyetértek, engem is a sírás szokott kerülgetni, mikor az eltervezett egyedüllét helyett embereket kell látnom.
Főleg ez a "gyere át, hogy ne legyél egyedül otthon". Inkább te tanulj meg egyedül lenni. Kivetítik rám az egyedülléttől való szorongásukat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!