Túlreagálom vagy valós a probléma a férjem családjával?

Miután összeházasodtunk abba a városba költöztünk ahol a családja is lakik.

Anya apa öcsi egy lakásban, szomszédban pedig másik tesó a házastárssal.

Már az otthon nézésnél is akadtak problémák, ugyanis férjem közel szeretett volna hozzájuk lakni. Így 15 perc sétára lakunk.

Mikor két napig csak velem van (fizikailag nem dolgozik senki a családban mert van egy vállalkozás és abból jön pénz), utána már mondja hogy mennie kell "haza" mert két napja nem látta a családját. Minden nap többször is beszél velük telefonon, nem a vállalkozás ügyeiben.

Amikor átmegyünk a szüleihez csak ott ülünk órákat és beszélgetünk. Ha valami közös program van megbeszélve, akkor is elõtte mindig oda kell menni és csomó idõ eltelik mire indulunk.

A családja imád, és mindig mondják hogy menjek én is velük, meg hogy magam is átmehetnék hozzájuk amikor a férjemnek dolga van, hogy ne legyek egyedül itthon.

Elmondtam férjemnek hogy nekem kicsit rosszul esik ez az egész, meg már a "haza" Az a mi otthonunk, és én vagyok a családja.

Mondtam azt is hogy az is zavar hogy a családtagjai "unalmukban" hívogátják és a semmirõl beszélnek.

Azt mondta hogy sosem fogja elhagyni a családját, mindent nekik köszönhet és meghalna értük.

Sosem kérném hogy hagyja el a családját, vagy miattam ne legyen velük jó viszonya, hiszen én is szeretem õket, jól kijövünk, de szerintem ez sok.

Az én rokonaim külföldön élnek, ritkán találkozunk velük. A szüleimmel majdnem minden nap beszélek napi pár percet, de órákat sosem.

Én 23 éves vagyok, õ pedig 29.

Túlreagálom vagy valós probléma? Ha valós, bármilyen tanács?