Túlélné a kapcsolatotok?

Ilyen nincsen. Ha elköltözik, az a kapcsolat vége, kész és pont.

A többi már csak a szexre megy, ha feljárkálna, de mivel nekem nem kell ilyen, teljes kapcsolatmegszakítás.

De azért azon légyszi gondolkozz el, hogy vajon miért mondta, hogy neki nem kell ez a komoly kapcsolat. Mindig kettőn áll a vásár. Ketten hoztátok létre, ketten is kelletek ahhoz, hogy tönkremenjen.

Lehet, hogy akar komoly kapcsolatot, csak nem veled.

1. Ha valakivel PÁR hónapja együtt élek, arra nem tekintek, mint életem párjára - ahhoz azért jóval hosszabb idö kell.

2. Ha meg valakinek szünet kell, az számomra a kapcsolat végét jelenti, ez nem fér bele.

Nekem a kapcsolat végét jelentené. Közölném,hogy ez így nem fog menni.

Ha neki elég a komoly kapcsolatból akkor keressen magának alkalmikat,engem meg hagyjon normálisan élni.

Én már eleve nem értem hogy ha együtt éltek, vállalta hogy összeköltözik veled és pár hónap után belátja hogy mi is igazából a felnőtt élet és inkább visszamenekül a szüleihez amivel már eleve megmutatja hogy mennyire egy felelőtlen, menekülő típus aki már akkor felveszi a nyúlcipőt ha van valami probléma amit nem egyszerű megoldani és így látja jónak hogy elmenekül, de azért vissza néz időnként az számomra már halott ügy.

Ha a párommal is már alaposan terveznénk az összeköltözést elve sokszor átgondolnám, meg függ attól mennyi ideje vagyunk együtt. Én még csak közel 10 hónapja vagyok együtt a párommal még egy éve sincs hogy megismertem, és ő már mondogatja hogy ideköltözne hozzám, mert igaz a szüleimnél lakom de két külön ház van a telken, tehát én szinte külön háztartást vezetek. Mondtam is a páromnak hogy ez még korai, az hogy többször átjön, esetleg pár napig is itt van ez ellen nem zárkózom el, de ennyi még bőven elég egy ennyi idős kapcsolatban. Persze én alapból úgy vagyok ezzel a költözéssel hogy ha mégis úgy döntünk hogy összeköltözünk, az már eleve egy mérföldkő a kettőnk életében, és ugye innen ha már visszalép és csak idejárna alkalmanként akkor nem hogy egyről a kettőre jutnánk de eleve visszalépnénk, és számomra ez az egy helyben toporgást is jelenti, plusz ha esetleg jönne a baba, ideköltözik, de besokall ettől és visszaköltözik a szüleihez, de visszajár babázni ha épp kedve támad hát az nekem főleg nem menne. Én meg családot csak egy olyan férfival vagyok hajlandó tervezni aki határozott tudja mit akar, nem ijed be mindentől, és ha eldönt valamit tényleg határozottan akkor gondolja is komolyan, és időként probléma lesz akkor inkább egy megoldást találjon ki mint meneküljön. Mindent meg lehet beszélni, mindent meg lehet oldani, mindenen lehet változtatni, csak ezekért valamit tenni is kell. Szóval ha a párommal már ott tartanánk hogy együtt élnénk egy ideje, de úgy dönt hogy hazacuccol, de időnként idejárna akkor mondanám neki hogy ezen az egészen gondolkodjon egy napig. Menjen haza a szüleihez vagy ahova akar, de csak annyi cuccot vigyen ami épp kell váltás ruha, meg egy két nélkülözhetetlen dolog, és gondolkodjon el az egészen, aztán jöjjön vissza, és ha még továbbra is úgy látná hogy hazaköltözne akkor semmi probléma, költözzön, de akkor én többé nem akarom őt itt látni, és sehol máshol.

Arra adnék esélyt hogy gondolja végig nyugodtan, mert mindenkiben lehet olyan pont hogy valahol elszakad a cérna, elege lesz, ki van merülve és picit fel kell töltődnie, akkor pihenjen és gondolja ezt át még egyszer. Ha akkor esetleg rájön hogy ez mégis hülye ötlet, de még a gondolkodási idejében jönne rá amikor még nem is mondta ki végleg a döntését és belátja akkor hogy teljesen hülyeség amit kitalált és úgy állna elém hogy felejtsem el amit mondott mert totálisan nagy baromság, akkor részemről elfelejtve a dolog, de azért ösztönözném arra hogy beszéljük át és változtassunk, mert lehet mindenen, és ha az nem jó akkor keresünk más megoldást, de ha már hátrál akkor menjen de többé nincs visszaút.