Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Uraim! Ti mikor jöttetek rá, hogy soha nem lesz kapcsolatotok nővel?
Nálam 30 évesen jött el ez a pont.
A vicces az, hogy én nem nyavajogtam, hanem próbáltam mindent megtenni kb 10 éven keresztül, hogy legyen barátnőm. Sokáig a gondolat sem fordult meg a fejemben, hogy lehetséges az, hogy 10 év kitartó munka ellenére sem fog összejönni soha semmi. Aztán eljött a 30 és így lett. Teljesen összetörtem lelkileg.
Utólag szégyellem magam, hogy én még védtem is a nőket, amikor verbális atrocitás érte őket.
Átlagosan 1-2 hónapos szenvedés volt összehozni egy randit, amik utána persze mindig katasztrofálisak voltak. Most már tudom, hogy azért mert a selejt szánt csak meg azzal, hogy rám szánjon egy-két órácskát. Olyan arcokkal találkoztam, ami már közel a hihetetlenséget súrolta.
10 évet edzettem, tanultam, ismerkedtem a női dolgokkal, hogy sikerüljön végre vonzalmat keltsek egyben, aki nekem is tetszik. Egyszer sem sikerült. Gondolom már kitaláltátok, hogy nem vagyok valami gyönyörű férfi, de a testemet egész jól összeraktam ennyi edzés után. Nem ért semmit, mert aki csak 170 centi azzal nem állnak le a nők. Az arcom is elég ronda, ezt megkaptam pár nőtöl részegen, de nem vettem komolyan mert részegen mindenki össze vissza beszél. Pedig ilyenkor voltak csak velem igazán őszinték.
Személyiség ? Pár éve még vidám srác voltam, aki próbált jóképet vágni a világhoz, humorizáltam és a lányok nevettek is a vicceimen, bár így utólag inkább azt gondolom, hogy rajtam. Ha egy jóképű férfi mond valami vicceset akkor az összes majd maga alá csinál a nevetéstől, de ha egy hozzám hasonló csinálja akkor inkább rajta röhögnek, hogy mennyire szánalmas.
Szóval sok évet húztam le naív emberként, remélem ti előbb felébredtek mint én. Pacsi.
Másfél éve. Pacsi!
Azért azt hozzá teszem, hogy nekem férfival sem ;)
Kb. fél éve, talán kicsivel több. De nálam legalább akut oka is van, egy durvább személyiségzavar, szóval így jártam. Sajnos ettől nem jobb, mert így még remény is. Vár az örök fojtogató magány hideg érintése.
És a végén vagy drogtúladagolás vagy májzsugor végez majd ki, hacsak meg nem őrülök addig.
Igazából az egész életem úgy érzem, mint a "Rekviem egy álomért" utolsó 40 perce leginkább az öregasszony szemszögéből.
Nézd, én 46 vagyok és eddig egyetlen komolyabb (2 évig tartó) kapcsolatom volt, komolytalan meg egy se.
Nem vagyok egy csajozógép, ráadásul rossz parti is vagyok, életem delén túl, ráadásul a lecsóm is kevés. Szóval igazából azt gondolom, hogy nem érdemes beszállnom a versenybe. Nem is teszem.
DE!
Ez azért nem jelenti azt, hogy a lehetőségétől is elzárkóznék a dolognak, mert az hülyeség. Szóval rajtam biztosan nem fog múlni, ha akad egy lehetőség.
#3 Te vagy itt az egyik legértelmesebb ember pedig.
#4 Ez nem verseny. Azt mondjuk csodálom, hogy még nem adtad fel.
#6
Értem amit írsz, valahol jogos is, mert lehet tartalmasan élni így, de valahogy... olyan hideg-rideg így minden, hogy a magány ködbeburkol. Mintha mérföldekre lennék másoktól, még akkor is ha épp beszélünk... Minden gondolatom bennem reked, nincs kinek elmondani. Egyre inkább beleőrülök és húz le a kétségbeesés spirálja. Eddig még távol tudtam magam tartani a szenvedélybetegségektől (kivéve egyet, de az nem túl durva), de úgy érzem nincs kiút, sosem leszek boldog, csak időlegesen az élvezeti szerektől vagy időleges sikerektől. De az is minek, ha nincs kivel megosztani? Az emberi, baráti, érzéki érintések hiánya pedig nagyon fájdalmas egy idő után. És itt nem a szexre gondolok, hanem átölelni valakt szerelmesen, vagy csak megveregetni a vállát, békésen, meghitten összebújni valahol titkosan és érezni a lelked mélyén, hogy valaki szeret és te is szeretheted őt, és ha mindenki bánt is, és ha mindenki rideg is, otthon megmelegedhet a lelked-szíved és időlegesen jól érezhtd magad. Ez az ami nekem nem fog megadatni. És ebben a külsőm csak szekunder probléma, ráadásul az javítható is, a jellemem a nagyobbik baj, ami nem is gyógyítható teljesen.
Ennyi nyafogógépet...
Előadjátok egymásnak, és lehajtott fejjel veregetitek egymás vállát, miközben esténként tele sírjátok a kispárnátokat, hogy de azért jó lenne egy barátnő, viszont semmit nem tesztek érte.
Ébresztő, mindenért tenni kell, és van hogy egyeseknek sokkal többet, mert az életben nincs olyan, hogy fair play!
#9 Gratulálok. A 47%-os kérdező beteg. Azon aztán tényleg könnyű segíteni, amivel ő küszködik.
Gúnyold még ki jobban, tényleg nagyon vicces vagy. De persze mit is várunk egy nőtől, együttérzésről azt hiszitek, hogy valami sampon...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!