Leszbikus lányok, illetve meleg fiúk válaszaira lennék kíváncsi! Mikor jöttetek rá, hogy a saját nemetek felé vonzódtok, mennyi idő volt ezt elfogadni, és hány évesen volt ez első ilyen kapcsolatotok?

már pubertás kezdete óta, de igen, mindenkinek változó, van aki később fogadja el magát, van aki hamarabb, de már igen, a kezdet kezdete óta tudtuk.

Kapcsolatok terén változó, egy emberfüggő, kettő a körülményektől is függ, nekem mos lesz az első kapcsolatom 20évesen, pedig már 11éves korom óta tény.

Valahol mindig sejtettem, már kiskoromban voltak jelei, de akkor ezek még teljesen természetesnek tűntek. (Most is annak érzem, de az általánosan elfogadott tények miatt írtam így. :) )

Először talán 14-15 évesen gondolkodtam el rajta komolyabban, aztán 17 évesen menthetetlenül beleszerettem egy lányba. Ott vált minden egyértelművé.

Sokszor próbáltam már elnyomni magamban, de rájöttem, hogy esélytelen, és el kell fogadnom magam úgy, ahogy vagyok. :)

Még nem volt kapcsolatom, várok a nagy Ő-re.

Hát, én már kb óvodás korom óta tudom a dolgokat. Mondjuk nehezen fogadtam, kb amikor 17 éves lettem. Mondjuk a szüleimnek nem mondtam el még semmit sem, de volt már egy kapcsolatom. Ha előbújnék, szerintem kiraknának. Még itt kell élnem velük néhány évet, aztán majd amikor a saját lábamra álltam, akkor azt mondom nekik, hogy bocsánat, hogy ilyen vagyok. Sokszor szidják a melegeket nyíltan, ez a helyzet nekem kínos eléggé. DE kibirom ezt a heti ebédes nyilt szidást, és a kérdéseket, hogy van-e már barátnőm. Remélem, hogy egyszer túlleszek rajta, bár így nehéz - főleg egyedül.

Azt jól teszed, hogy elfogadod, és ugyanolyannak tekintessz rá, mint egy másik emberre. Szerintem ez természetes dolog. Én nem ítélem el a romákat, a zsidókat, és semmilyen etnikumot, kisebbséget sem. Egy csoporttal vagyok így: a rossz szándékú emberekkel.

Ha van kérdésed, akkor szivesen válaszolok privátban :)

17F

Én 13-14 éves koromba jöttem rá, egy darabig nem fogadtam el, kb 15 évesen kezdtem el tényleg foglalkozni a dologgal. Az első barátnőmmel 16 évesen jöttünk össze, sokan még most se tudják, de kezdek előjönni, most 20 vagyok.

Ha ugyanúgy állsz hozzá mint bárki máshoz, mért gondolkodsz rajta hogy ki mikor jött rá? ;)

Pfúú, nem tudom. Óvodás koromban már egyértlemű volt, de olyan 16-17 évesen sikerült nevén nevezni a dolgokat. Ezt most ne úgy képzeld, hogy hirtelen megvilágosodás, hogy aztadúrva, hú de homo. Nem ez. Egyszerűen éled a kis életedet, tetszik ami tetszik, és kész. Aztán egy idő után leesik, mások elmondásából, hogy a környezeted nem pont így érzi.

Elfogadni? Ez se olyan egyértelmű dolog, hogy x ideig szorongsz, utánna meg minden szivárványos. Szerintem mindenkire rájön időnként az, hogy énezt nem akarom, mindenki menjen a francba és egyébként is, nőjjön be az orra lika. Kisebbségnek lenni nem egyszerű, bárhol élsz a világban időnként mindig jön egy kötözködős, gyűlölködős, értetlen, vagy szimplán csak sząr alak aki beszól. Sokszor nem is szándéosan, puszta jóindulatból. Az meg már egyéni lelki állapot kérdése, hogy ettől épp legszívesebben menekülnél a világtól, vagy csak visszakézből elküldöd a búsba.

Igazából nem haragszom senkire, csak néha már nagyon unom ugyanazokat a köröket futni, újra és újra.

Olyan 18-19 évesen mondtam el otthon, egyéb helyeken meg hát változó. Ha rákérdeznek, megmondom, de igazából fárasztó mindenhova úgy menni, hogy hellósziamelegvagyok.

Első kapcsolatom 21 évesen volt. Egen, nehéz párt találni, különösen olyat, akinek nincs ott a kezében a szekrény ajtó és nem csak szórakozik.

25/L