Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Uraim! Ti mikor jöttetek rá,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Uraim! Ti mikor jöttetek rá, hogy soha nem lesz kapcsolatotok nővel?

Figyelt kérdés

Nálam 30 évesen jött el ez a pont.


A vicces az, hogy én nem nyavajogtam, hanem próbáltam mindent megtenni kb 10 éven keresztül, hogy legyen barátnőm. Sokáig a gondolat sem fordult meg a fejemben, hogy lehetséges az, hogy 10 év kitartó munka ellenére sem fog összejönni soha semmi. Aztán eljött a 30 és így lett. Teljesen összetörtem lelkileg.

Utólag szégyellem magam, hogy én még védtem is a nőket, amikor verbális atrocitás érte őket.


Átlagosan 1-2 hónapos szenvedés volt összehozni egy randit, amik utána persze mindig katasztrofálisak voltak. Most már tudom, hogy azért mert a selejt szánt csak meg azzal, hogy rám szánjon egy-két órácskát. Olyan arcokkal találkoztam, ami már közel a hihetetlenséget súrolta.


10 évet edzettem, tanultam, ismerkedtem a női dolgokkal, hogy sikerüljön végre vonzalmat keltsek egyben, aki nekem is tetszik. Egyszer sem sikerült. Gondolom már kitaláltátok, hogy nem vagyok valami gyönyörű férfi, de a testemet egész jól összeraktam ennyi edzés után. Nem ért semmit, mert aki csak 170 centi azzal nem állnak le a nők. Az arcom is elég ronda, ezt megkaptam pár nőtöl részegen, de nem vettem komolyan mert részegen mindenki össze vissza beszél. Pedig ilyenkor voltak csak velem igazán őszinték.


Személyiség ? Pár éve még vidám srác voltam, aki próbált jóképet vágni a világhoz, humorizáltam és a lányok nevettek is a vicceimen, bár így utólag inkább azt gondolom, hogy rajtam. Ha egy jóképű férfi mond valami vicceset akkor az összes majd maga alá csinál a nevetéstől, de ha egy hozzám hasonló csinálja akkor inkább rajta röhögnek, hogy mennyire szánalmas.


Szóval sok évet húztam le naív emberként, remélem ti előbb felébredtek mint én. Pacsi.



2017. márc. 5. 22:22
1 2 3
 21/27 anonim ***** válasza:
100%

#18


Ismerős valamilyen szinten.


De a kérdés még itt lebeg. Mi értelme bárminek is, ha nincs az életben egy "minden máson átívelő" boldogság, egyféle "talizmán" a lélekben ami előrevisz? Így csak a múló és rövid boldogság marad, ami ráadásul nem segít, mert ahogy hozzászoksz úgy kell egyre több majd. Őrjítő az egész szituáció... Szuicid leszek tőle, de félek is a haláltól még. És azt sem szeretném ha másoknak rossz lenne miattam...


Könyörgöm, tűnjön fel valahol egy kis kiút ebből...

2017. márc. 5. 23:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/27 anonim ***** válasza:
Másban kell a talizmánt, és az átívelő boldogságot meg lelni. Lehet morbid példákat fogok mondani, de ott volt Hitler, Sztálin. Meglelték életük értelmét, ha azok borzalmas diktatúrák voltak. A szamurájok szintén, a tudósok is, ahogy az élsportolók. Valamiben meg lelhetjük.
2017. márc. 6. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/27 anonim ***** válasza:

#22


Azt felejted csak el, hogy Hitlernek ott volt Eva Braun, Sztálinnak meg Nagyezsda asszony... Mikor nap végén hazamentem a "diktátorkodásból", leülhettek az ágy végére és talán az említett nők a vállukra tették a kezüket és figyelmesen hallgatták őket, őszintén és nem ármánykodva. Fordítva már lehet nem, de ezeknél talán jobb emberek vagyunk. Engem lenyugtattak az exeim, kiegyensúlyozottabb voltam akkoriban és boldog, pedig nem volt nagy szerelem. De mindenki nyugodtabbnak látott és joggal. Volt a lelkemben valami - valaki - ami - aki - segített átvészelni a mindennapok mocskát. Ezért is baj, hogy nem tudok feloldódni, őszinte lenni, pedig ez lenne a végső vágy és ténylegesn erről álmodom sokszor (meg arról, hogy nem alkoholista-rosszindulatú apával növök fel, vannak barátaim, nem vagyok dagadt stb.). A legtöbb férfi a szexről ábrándozik, hát én csak félig, jobban hiányzik az olyan érintés amiben szeretet van és elfogadás, és még valami amit nem tudok megfogalmazni.


Jelenleg is valamilyen szinten a régi "randijaim" emlékéből élek, szeretek visszagondolni rájuk bármi is lett a vége. Maga az érzés hiányzik inkább... József Attila fogalmazta ezt meg jól, nem is csoda, hogy ő is "őrült borderline" volt meg is halt hamar. Nagy-nagynéném is az volt, ő sem élt sokáig, pedig vele szívesen találkoznék, a "versei" és "novellái" alapján lenne bennünk közös. És az a móka, hogy úgy nyilatkoznak róla, ahogy rólam szoktak a hátam mögött. Mibe keveredtem...

2017. márc. 6. 00:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/27 anonim ***** válasza:

Pár dal, ami valahogy most hallgatva még inkább... olyan fájdalmasan "szép".


https://www.youtube.com/watch?v=uENij-pFxDY

2017. márc. 6. 00:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/27 anonim ***** válasza:
Nehéz erre mit írni,de szerintem nőben is megvan ez a "kaliber"csak meg kéne keresni.
2017. márc. 6. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/27 anonim ***** válasza:

Én mindig is tudtam, hogy barátnő nélkül döglök meg.

De 35 éves korom környékén szeretnék egy gyereket örökbefogadni.

2017. márc. 6. 15:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/27 anonim ***** válasza:
23 évesen rádöbbentem. Azóta sz@rok is bele az egészbe.
2017. márc. 6. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!