Ronda férfiak! Ti mikor jöttetek rá, hogy sose lehet kapcsolatotok? Próbálkoztok-e még egyáltalán?

úgy 2 éve 23f

19-20 évesen amikor egyetemen ugyanúgy leszartak a csajok és elkötelezték magukat másokkal akik helyesebbek. az is közrejátszott h rájöttem nem lesz olyan egyszerű kigyúrni magam mint gondoltam.

14 évesen.. Még mindig próbálkozok, de az elálló füleim miatt még mindig sikertelen vagyok. 19/F

29-30 éves koromra már rájöttem, hogy fölösleges erőlködnöm, mert úgyse lesz semmi eredménye, úgyhogy hagytam is a 3,14csába az egészet.

22 évesen. Már nem szoktam próbálkozni, túl sok rosszat kaptam a nőktől.

Utolsó.. Teljesen így vagyok..

Kb. 3-4 évem van még idáig. A lehetőségeimhez mérten próbálkozom. 21/f

18 évesen. De engem már 6 éves koromtól gúnyoltak. Sőt megtaláltam a keresztelőmről készült felvételt, ahol csak pár napos voltam. És már akkor nevettek az arcomon az emberek. Lehet ezért nem is mutatta meg az anyám. De mindig is selytettem, hogy magányos leszek. Abból ahogy az emberek viszonyultak hozzám. Mintha a csúfság ragályos lenne. Pedig csak az arcom ilyen. Folyamatos gúnyolódások, alázások. 18 évesen tetszett egy lány. Megszólítottam. Erre a barátnői összefogtak és a pasiaikkal együtt elkaptak. A fiúk összevertek. A lányok megrugdostak. És az a lány, aki tetszett odahajolt hozzám és leköpött. Na ekkor összetört bennem valami. Megundorodtam a nőktől. És tudatosult bennem, hogy sose lesz senkim. Most 30 vagyok és teljesen magányos. A szüleim is meghaltak.

Kb 22-23 évesen. Most vagyok 25, amikor leesett hogy tényleg felesleges bármilyen lánynál is próbálkoznom, azóta nem kezdeményezek.