Hogyan segítsek magamon?

Előre leszeretném szögezni, hogy tudom butaság az egész, de valahogy ezt a "szivemmel" nem tudom elhitetni, pedig az agyam tudja. Párommal még 1 éve sem vagyunk együtt. A kapcsolatunk elején vitatkozások voltak és a szívem mélyén szerettem volna egy babát gondolván ezzel magamhoz kötöm. Védekeztünk kiszállással, illetve naptári móddal. Soha nem hazudtam neki. Bár szerettem volna a szívem mélyén babát, de mindig mondtam neki,hogy most ne bújjunk össze mert ovum van. Tehát ha nagyon akarom akkor átverhettem volna és puff, de eszem ágába nem jutott,inkább csak magamban álmodoztam tovább. Mégis teherbe estem. Nem voltam boldog! Tudtam,hogy ő a veszekedések meg az anyagi háttér miatt a műtét felé hajlik. Nem mondtam el neki, hogy vágytam rá. Mondta nekem , hogy se magát sem a kapcsolatunkat nem érzi készen erre. Sírtam,zokogtam de igazat adtam. Ezzel el is kezdődött egy jó kis szakítás féleség egészen a műtétig. Képzelhetitek darabokra törtem. Abortusz ellenes voltam világ életembe, de a családja és ő is ezt szerette volna, mivel valljuk be ez volt az ésszerű. Hibáztam, akartam a babát, nem gondolkodtam. A műtétnek több mint 3 hónapja de mai napig fáj. A kapcsolatunk olyan szinten helyre jött, hogy az hihetetlen. Nincs vita, azaz egészséges szinten van, de nincsenek szünetek mint azelőtt. Együtt élünk, együtt tervezünk, minden szép és jó, viszont ujra csapdába zártam magam. Állandóan itt kalapál a fejemben a gondolat,hogy anyuka szeretnék lenni. De most nem amiatt, hogy magamhoz kössem. Ezt nem tudom megmagyarázni. A bökkenő az hogy, még mindig fiatal a párkapcsolatom, sajnos vissza költöztem az édesanyukámhoz, nincs meg az anyagi háttér (ugyab megtudnánk teremteni, mert mind a ketten dolgozunk szorgalmasan), illetve fiatal vagyok én is relatív. Mondjuk Anyukámnak ennyi idősen egy 2 éves gyermeke volt már ,de az más világ volt. És tulajdonképpen 14 éves koromtól felnőttekkel dolgozom, nem iszom, nem vagyok az a tipikus fiatal. Iskolát is szépen befejeztem. De tudom hogy butaságon jár a fejem. Kérdésem, hogy hogyan tudnám elengedni a fejemből az abortuszom , és hogyan tudnék inkább arra fókuszálni,hogy a kapcsolatom még erősebb legyen. Hogyan tudnék arra komcentrálni, hogy a jövőm megépítsem, ha folyamatosan itt motoszkál a fejemben a baba téma? Ráadásul a párom teljesen a jelennek él. Beszéltem vele erről. Illetve csak annyit monstam neki, hogy nem birom elfelejteni az abortuszt. A beszélgetés folyamán említette, hogy szeretne majd babát későb stb. Nem is feszegetem neki a témát. Tudom hogy velem tervez. Neekem meg nem kellene rögtön az elején elkapkodni, tudom. De nem megy. Mindig ezen jár az agy. Segítsetek kérlek. El kell engednem ezeket a gondolatokat, mert lassan hatalmába kerít.