Úgy érzem nem törődik velem eleget. Mit tegyek?

3 és fél éve vagyunk együtt, nekem ő az első és 10 évvel idősebb nálam és legtöbbször csak hétvégente tudunk együtt lenni. Ezzel részünkről nincs is semmi probléma, alapjáraton jól kijövünk. A probléma másból adódik.

A kapcsolatunk elején kb 1-1,5 évig olyan munkahelye volt ahol többször menni kellett hétvégén is és így nem tudtunk találkozni. Ekkor komolyan fontolgattam, hogy szakítok vele mert nekem nem működik az, hogy itt vagyunk egymástól 20 percre kocsival és semennyit nem tudunk együtt lenni vagy 2 hétig. Ezt így sose mondtam neki de utaltam rá, bár tudtam, hogy nem tud mit tenni. Egy faluban él a nyugdíjas édesanyjával, szóval nincs sok munkalehetőség és meg kell ragadni azt ami van. Ekkor még iskolába jártam és azt hittem az a bajom, hogy sokat unatkozom, ezért csak tűrtem sokáig. Majd befejeztem a sulit, heti 4 napot dolgoztam 8 órában és rájöttem, hogy nagyjából ugyanaz a helyzet.

Mondjuk szerencsére annyi változott, hogy új munkahelyet talált, ahol kötött munkaideje van és minden nap ugyanaddig tart, minden második hétvégén mennie kell de csak akkor ha hívják. Így minden hétvégén nála vagyok és valamivel több ideje van, csak nem rám. A ház körüli tennivalókkal van elfoglalva vagy szerel valamit. És folyton azt mondja, hogy neki nincs ideje semmire.

Pár hete náluk töltöttem egy teljes hetet de ez idő alatt az volt, hogy segítettem a ház körül meg a kertben. Illetve ott unatkoztam felette a garázsban ameddig ő a szereléssel volt elfoglalva. Ilyen eseménydús volt az a hét... nem mentünk sehova a pénztelenségre hivatkozva. Tudni kell, hogy soha nem megyünk sehova mert nincs pénz meg idő. Hozzáteszem, hogy mióta van keresetem azóta természetesen én is fizetek de különben se vártam el soha, hogy mindent ő fizessen. Ha megyünk akkor veszünk valami kaját amit az autóban fogyasztunk el, megiszunk egy kólát vagy gyümölcslevet egy kocsmában ami 5 perc. De ez is elég ritka. Én arra vágyom, hogy normálisan együtt töltsünk néhány órát amikor beszélgethetünk és egymással foglalkozhassunk, szórakozzunk kicsit. Én imádok lejárni a közeli folyópartra, olyan jókat lehet ott elmélkedni és szerintem teljesen jó lehet oda kiülni a pároddal és beszélgetni az élet dolgairól... vagy csak úgy lenni egymás mellett. Az ott töltött idő max 20 perc mert "na jólvan, menjünk most már". Pedig az még csak pénzbe se kerül... komolyan unom már sokszor. Nem azt akarom, hogy körülöttem forogjon a világ és folyton velem törődjön de úgy érzem, hogy nekem ez még mindig baromi kevés. Hétvégente tudunk csak találkozni ami azt jelenti, hogy egy hónapban 8 nap, amikor mehetnénk nyugodtan valahová az csak 4 nap. Na azt ne mesélje be nekem senki, hogy ebből egy se jut rám.

Ha szóvá teszem ezt akkor csak a vita megy. Ő kiáll amellett, hogy sok dolga van és kevés ideje. Ilyenkor szokott jönni, hogy akkor felad mindent és a továbbiakban naplopó lesz (nem ilyen szépen fejezi ki magát :D). Ezt a dolgot nem nagyon tudjuk megbeszélni vita nélkül és néha azt gondolom, hogy én vágyom túl sokra, aztán rájövök, hogy nagyon nem. Hiányzik, hogy nincsenek közös programjaink, nem szórakozunk, egyszóval úgy élünk mint a nyugdíjasok.

Mindezektől függetlenül a kapcsolatunk jónak mondható. Csak ebből adódóan szoktak vitáink lenni, ő szeret engem én pedig szeretem őt. Mert ezeken kívül az együtt töltött idő jó. Ezen kívül tényleg bármit meg tudunk beszélni és számíthatunk egymásra, még ha ebből az írásból nem is ez jön le. Nem szeretném elhagyni. Gondolkodom azon, hogy vajon mi lesz ha összeköltözünk... lehet, hogy jobb lesz de lehet, hogy sokkal rosszabb. Mit gondoltok?

Van valami ötletetek, tanácsotok, hogy mit tehetnék? Hogyan beszélhetném meg vele vita nélkül?

20/L