Ha szó szerint sírva fakadok az utcán egy babakocsis pártól, és ez sem hatja meg akkor tényleg nem érdekli mit érzek?

Nyilván bunkóság a részéről, másrészt meg nem értem, miért alkuszol meg. Ha te gyereket akarsz, akkor olyan partnert kéne keresni, akivel közös ez a cél, nem pedig megállapodni olyan mellett, akivel nem egyezik az elképzelésetek. És ez most nem olyan dolog, hogy összevesztek azon, mi legyen a vacsora, érted.

Nem értem, ha ennyire gyereket akarsz, mit keresel még olyan ember mellett, aki egyáltalán nem akar, és láthatólag le se sz-rja, hogy te meg igen??

Eddig nagyon úgy tűnik, hogy nem fogod tudni meggyőzni. Akármilyen nehéz is, de egy olyan valakit kellene keresned, aki szintén szeretne gyereket.

Vagy pedig ha nem akarod őt elhagyni, akkor bizony bele kell törődnöd, hogy nem lesz gyerek. Mert ha engedne a kérésednek, akkor is csak kényszerből vállalná, és nagy a valószínűsége, hogy úgy is viszonyulna a gyereketekhez. Ezt pedig gondolom, nem akarod.

Így szerintem mindenképp döntened kell: ő vagy egy olyan partner, aki szintén családot szeretne.

Teljesen figyelmen kívül hagyod azt a kérdést, hogy mit keresel mellette, ha ő nem akar gyereket?

Ne azzal gyere, hogy szereted, mert az édeskevés!

Miért vagytok még együtt? Ha te ennyire betegesen szinte szeretnék és ő nem akkor miért nem keresel olyat aki akar? Én sem akarok gyereket, de ha a párom elsírná magát ilyen helyzetben akkor sem szülnék neki. Az ilyet tisztázni kell előre. Azt sem értem miért van veled és te vele. Katasztrófa lenne (főleg a gyereknek ) ha közösen gyereket vállalnátok.

Egyébként ha annyira gyereket akarnál akkor szakítanál és keresnél olyat aki akar.