Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsalt a barátom, hogyan tovább? 22/N (többi lent)
Sziasztok! Leírom az egész storyt, hátha jobb lesz úgy. Az a helyzet, hogy 20 éves voltam, mikor megismertem. Előtte is voltak fiúk, akikkel ismerkedtem, de 1-2 hónapnál tovább egyik sem kötötte le a figyelmemet, valahogy mindig meguntam.
És akkor jött az én párom. Bevallom őszintén, egy éjszakás kalandnak indult, mondván, hogy üsse kavics, lesz ami lesz...Nos kellett 3 nap a bolond fejemnek, és nyakig ültem a szerelemben. De olyan szinten, hogy már csak az jó volt, hogy rágondoltam meg nem tudom elmondani. Onnantól fogva éjjel-nappal együtt voltunk. és 4 hónap után fogta magát és lelépett egy hétvégére. Szarul esett, de nem bántam, mert vasárnap már vele is voltam. Pár hónap alatt viszont összeállt a kép, hogy akkor megcsalt. Gyáva voltam és nem mertem rákérdezni és valamiért azt váltotta ki belőlem ez az egész, hogy csak még jobban vele akarjak lenni, h ne menjen el soha. Nem próbáltam foglalkozni ezzel a gondolattal, csak az volt a porbléma, hogy én már akkor olyan szerelmes voltam, mint életembe soha. Szép lassan elkezdett a fejembe furakodni a gondolat...spanoltam magam, hogy megcsalt..nagyon szarul voltam és egyre sűrűbben jutott eszembe. De ez mind csak az én fejemben történt, közben szép lassan hozzáköltöztem, tényleg haladtunk..persze voltak kisebb viták, ami akkor is már nálam 100x jobban ütött, mert ott volt a kis ördög a fülembe, hogy plusz még meg is csalt. De csak elfolytottam..hülyén hangzik, de kettős érzés végig. Utáltam, hogy megtette velem, de közben elviselhetetlen lett volna nélküle is élnem. és idén áprilisban kibukott belőlem, hogy megcsalt. Kérdőre vontam...tagadta. Majd mikor mondtam, hogy leülök a gép elé, bevallotta. Azóta nem jövünk ki jól, sok vita van már..részben azért, mert most értem oda, hogy ezt ki tudjam tombolni magamból. Számára rég elfelejtett dolog volt már ez, de az, hogy én az ő szájából hallottam először így kimondva...akkor fájt igazán. És szeretem, és ő is próbálja megoldani, de ő közben nem érti, hogy miért "hisztériázok". Mert már nem tudom úgy felfogni azt sem, ha nélkülem megy el bulizni, stb.Nyilván nem tiltom, soha nem is benne nekem ez, ha egyszer ő most ki akar menni sörözni vagy akármi. Felnőtt ember, akinek ott vannak a haverok is, pont mint nekem a csajok...
Tudom, hogy sokak szerint nem is kellett volna megbocsátanom akkor... de valamiért az az opció sem szerepel nálam, hogy nélküle legyek.
Egy szó, mint száz... Jól esne egy független tanács is tőletek.
Köszönöm szépen előre is :)
Naiv voltál, nem kérdeztél rá...mert szerelmes voltál.
Idő kellett még tudatosult benned hogy megcsalt...elszállt a bizalom.
Most is még ezen kattogsz, ez már így nem biztos javulóra tud fordulni. Fiatal vagy, viszont a kötődés és első nagy szerelem miatt nem fogsz kilépni ebből még nem történik valami nagy dolog és fordul a kocka.
Voltam már én is hasonló helyzetben mint te kérdező, csak én azonnal kérdőre vontam az exemet, aki be is vallotta. Mondta, h rettenetesen már megbánta stb. Hittem neki, de végtelenségig fájt. Mondtuk, h próbáljuk meg folytatni, ezért ne vessünk véget a majd 2 éves kapcsolatunknak. Én megpróbáltam, de nem ment. Ahogy hozzám ért vagy megcsókolt rögtön az villant a fejembe, h akivel megcsalt ahhoz is pont ugyanígy ért. Nem tudtam lenyelni a békát és egy 2 héten belül szakítottunk is.
Egy másik exem is megcsalt, akibe ugyanúgy halálosan szerelmes voltam, ahogy te is. Amikor megtudtam, akkor bennem is kettős érzelmek voltak. Szakítsak vagy ne? Szerettem és vele akartam maradni AKKOR. Foggal körömmel ragaszkodtam hozzá, de végül a se veled se nélküled hónap után közös megegyezéssel szakítottunk. Bár még mindig bennem a seb, de örülök neki, h akkor nem maradtunk együtt, mert sosem lett volna már olyan a kapcsolatunk mint a megcsalás előtt. A megcsalást mindig a fejéhez vágtam volna és az nem lett volna normális...
Kérdező, az embernek kellene ismerni önmagát, h mi az amit eltud viselni és mi az amit nem. Ha az elején tisztáztad volna ezt magadban, h márpedig te ilyet nem nyelsz le, h megcsalnak és szakítotok, akkor már talán egy normális, hűséges, 100%-ban bizalmas kapcsolatban lennél valaki mással. Ezzel nem értem mire vár valaki évekig. Nem tartom jogosnak, h a torkának ugrottál. Ennyi idő elteltével együtt élve ezzel a ténnyel, h ő megcsalt, azt jelenti, h te elfogadtad ezt a tényt és túltetted/teszed magad rajta. Ha nem tudod, akkor viszont szakíts.
#3: nem csaltak még meg ezelőtt sosem, vagy nem tudom... igazából előtte soha nem foglalkoztam egy fiúval sem.
És nem is szerettem ennyire senkit. Ez a baj..... mind a kettőt először érzem. Ezért nem tudtam és nem tudom mrgfelelően kezelni. Mert az érzem, hogy nem jó így. Csak a hogyan tovább a kérdés.
Vele élek már lassan egy éve. Bután hangzik, hogy mégis ezt hogy.... de olyan lettem, hogy amerre ő megy, arramegyek én is és nem is bánom, hogy már ott élek. Mert nagyon jól eltelnek a napok, mindig jobban érzem magam vele, mint nélküle.
...... aszem megválaszoltam magamnak a kérdést.
De bármilyen véleményre kiváncsi vagyok, de már most jobb, hogy elmondtam.
Én nem gondolkoznék a helyedben a szakításon, félretenném az érzelmeim, ugyanis ez az egyetlen okos döntés.
A szerelem messze nem olyan fontos érzés, hogy ellensúlyozni tudja a boldogtalanságot, átverést, hazugságot és bizalomhiányt. El fog múlni úgyis és majd csak a sebek maradnak - minél tovább tart, annál több, amíg bele nem rokkansz lelkileg. Komolyan meg akarod várni? Szarból nem lehet várat építeni, hiába próbálkozol..
Hát... sok mindent már nem tudok így mondani. Igazatok van. Amit őszintén szólva sajnálok is azért, mert túl jónak gondoltam ezt, ahhoz hogy vége lenne, vagy inkább hihetetlennek.
Nehéz elhinni, hogy az a szerelem, amit én éreztem, hogy a francba érhet véget és miért történik ilyen.... fiatal vagyok, meg előttem áll minden, tudom. de jó nagy sz.r érzés ez így.....
Ez már rég el lett baszva.
>Nos kellett 3 nap a bolond fejemnek, és nyakig ültem a szerelemben.
Kapitális hiba #1: 3 nap alatt nem leszel szerelmes, mert nem ismerheted a személyt. A saját férfiideálodba lettél szerelmes, aminek alig volt köze a barátodhoz. Ezt kerüld el ezentúl.
>Gyáva voltam és nem mertem rákérdezni
Kapitális hiba #2: ha nem derül ki a probléma (függetlenül attól, hogy valós-e), akkor nem adsz esélyt a megoldásra. És akkor megindul a kombinálás, passzív agresszió, elfojtás, ami garantáltan megöli a kapcsolatot.
>Nyilván nem tiltom, soha nem is benne nekem ez, ha egyszer ő most ki akar menni sörözni vagy akármi. Felnőtt ember, akinek ott vannak a haverok is, pont mint nekem a csajok...
Ez viszont jó pont, így kell csinálni. A tiltás, ellenőrzés, korlátozás nem megoldás a féltékenységre és a megcsalásra.
Én nem vagyok olyan, aki rávágja, hogy szakíts. Én úgy gondolom, hogy ez is egy probléma, amit meg lehet oldani (a szakítás csak az egyik megoldás). Mi volt az oka, hogy megcsalt? Tudtok tenni bármit, nehogy megismétlődjön? Mivel tudná visszanyerni a bizalmadat, mit kéne tennie, hogy feldolgozd? Képes/hajlandó ezt megtenni? Ilyesmik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!