Mit tehetnék, ha nem érzem úgy, hogy kitartana mellettem?

Párommal lassan nyolc hónapja vagyunk együtt. Távkapcsolatról van szó, de gyakran tudunk találkozni, például hétvégente.

Ami gondot okoz, az az internet nagyrészt. Nagyon gyakran ott értettük félre egymást, másképpen egymás között semmi probléma sincs a való életben.

A másik tényező: Leginkább én vagyok a hibás szerinte a természetem miatt, én ezt maximálisan aláírom, de azt a kijelentését nem tudom tolerálni, hogy "szerinte vele semmi probléma".

A régi, független énem eltűnt, és amint hangot adok a véleményemnek, mert olyan vagyok, le vagyok hurrogva. Már kérdezni se merek, mert az is probléma lesz, de ha feltételezek, hogy a kérdezéskor baj lesz, az is probléma. Magyarán ez a tipikus van rajta sapka, nincs rajta sapka esete.

Voltak nagyon jó pillanataink, vannak is, de megakadtam. Patthelyzetben vagyok. Szólni nem merek, nehogy elb@sszam a maradék lehetőségem, pedig amúgy mindent meg szoktam vele régebben osztani.

Vannak jó pillanataink, ahhoz kétség sem fér, én magam meg egy nehéz eset vagyok, de a kapcsolat elején ezt el is mondtam. Ő tisztában van azzal, mire vállalkozott. Makacs vagyok, kemény dió, aki nemegyszer lát bele mindenbe rosszat, de alapvetően optimista a személyiségem, csak elég kevés a tűrőképességem, és a stresszhelyzeteket nem kezelem jól; és az utóbbi időben sok ilyen adódott, ami megviselt.

Igaz, hogy a másik fél ilyenkor teher tud lenni, de együtt tartanak ki jóban-rosszban.. azonban a türelem az képes elfogyni. Neki elfogyott az állandó rosszkedvem miatt, nem bírja már ezt.

Elhatároztam magamat a változás felé, visszavettem, próbálok mindent megtenni, de ez az utolsó úgymond esélyem. Nem érzem viszont, hogy kitartana mellettem, így nincs, ami motiválna egy kicsikét is.. olyan fajta, aki akkor mondja ki a véleményét, ha már látja a végeredményt, de nekem közben kell a támogatás, egyszerűen ez tartja bennem a kitartási vágyat, ha kapok apróbb pozitív visszajelzéseket. Napi szinten sírok, mert tudom, hogy néhol nagy részben ez az én lelkemen szárad, de megcsalásról szó sincs, se más ilyen szintű dolgokról. Idegileg nem bírta már miattam a helyzetet, de változtatok, mivel fontos nekem.

Mit tehetnék ezügyben? Türelmesen várjak? Érdemes?