Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összeomlottam. Nem áll mellettem. Mit tegyek?
21 éves lány vagyok. Családi helyzetem:
Anyám skizofrén, alkoholista. van 3 testvérem, akik semmit nem segítenek itthon, szó szerint semmit. Ha én nem takarítok, úszik a lakás.
Ezen kívül még édesapám lakik itt. Szüleim már elváltak, Apám barátnőjét nagyon szeretem.
----------------
Van egy nagymamám, aki velünk lakik, és beteg lett. 0-24-ben felügyelés alá szorul, bizonyos napokon én végzem. Sajnos én már kiskorom óta pánikbeteg vagyok, és most összeomlottam.
A párom, akivel 1,5 éve vagyok együtt, néha támogat, de másszor pedig ott rúg belém, ahol tud. Szerinte megérdemlem a helyzetem, mert hagyom, hogy elnyomjanak. Távkapcsolat, péntek késő délutántól vasárnap estig vagyunk együtt. Most, hogy a családom mellett a helyem, sokszor alig tudunk találkozni pár órára, de ez csak átmeneti(hozzánk nem szívesen hozom az alkoholista anyukám miatt).
A lényeg, hogy egyáltalán nem érzem a szeretetét, támogatását. Ha most őt is elveszteném, összeomlanék, ugyanakkor tudom, hogy ez már halott.
Tegnap tök bunkó volt velem, pedig mondtam neki, hogy nekem most szeretetre van szükségem.
Hogy lehet egy ilyet túlvészelni? A párom is 21, nyilván sok ez neki, kinek ne lenne. Neki is megvan a maga baja.
Meg nyilván kevesebb energiám van rá, de ugyanúgy szeretgetem ha tudom, meg meglepem édességgel, ajándékokkal, ami most megengedhető.
Teher alatt nő a pálma. Volt valaki így? Mi lett vele?(Pszichológusnál már jártam, semmit nem használnak, ezt szerintem nekem kell megoldanom).
a lényeg tömören:
"Ha most őt is elveszteném, összeomlanék, ugyanakkor tudom, hogy ez már halott."
ha szakítasz összeomlasz, ha együtt maradsz vele, akkor is :S
a távkapcsolat milyen távot jelent itt?
barátok terén, hogy állsz? senki nem támogat? senki nem is tudna megfelelő módon?
24F
Köszönöm, hogy írtál nekem.
Barátaim nincsenek. Mind elhagyott, vagy megsértődött rám, mert nem volt időm a gondjaikra(megállt a kapunkban, és 1 órán át mondta a maga baját az egyik barátnőm, a másik kikezdett a párommal). Meg időm sincs sajnos rájuk most.
A távkapcsolat 40 percnyi autóút, tömegközlekedéssel kb. 2 és fél óra, ha félúton találkozunk csak másfél.
Viszont neki 17-ig iskola van, utána meg tanulnia kell.
Mint látod most is segíthet az ha leírod a problémáidat, akár nyilvánosan, akár privátban valakinek.
Mivel nincsenek barátaid, így gondolom a családod és a "párod" van csak neked.
Itt az oldalon rengetegen lelki gondokkal küzdenek, meghallgatjuk egymás problémáit, próbálunk segíteni.
Szóval ha már nagyon sok és szerinted ez tudna segíteni, akkor nyugodtan beszélgess itt :)
Persze az oldal funkciója kérdések feltevése, megválaszolása, de kaphatsz segítséget itt!
Gondolj bele a párod helyzetébe kicsit, hogy a te elég súlyos problémáidat próbálok neki elpanaszolni, de ő lehet nem bírja ezt!
Szóval keress olyat aki meghallgat, támogat, ha szeretnéd nekem leírhatod mi a gond, de ha más személy beszélj vele.
Próbáld kicsit csökkenteni a terhet a párodról, mert látod te sem bírod és valószínűleg ő sem...
De ha akkora a teher, akkor próbáld meg több emberrel megbeszélni, kicsit segíthet minden meghallgatás :)
Én idősebb vagyok tőled 13 évvel, és pánikbeteg vagyok már sok éve, volt néhány nagyon súlyos összeomlásom, jártam én is pszichiáterhez, pszichológushoz, stb.
És én is rengeteg ilyen sz***ron átmentem, sokszor elárultak, cserben hagytak a legnehezebb helyzetekben azok, akikben bíztam, és akikért az életemet adtam volna, és soha nem hagytam volna őket cserben.
És nagyon sokáig egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, hogy miért van az, hogy én sose hagynék szarban senkit, velem mégis megteszik, nagyon fájt, hogy ez nem kölcsönös, mart folyamatosan belülről, valszeg emiatt lettem lelkibeteg/pánikbeteg.
De végül levontam a tanulságot, elfogadtam azt a tényt, hogy senkire sem számíthatok 100%-ig, csakis magamra.
És amióta helyretettem ezt a dolgot magamban, hát nem mondom, hogy nagyon f***sza boldog életem van, de legalább lazán tudom kezelni az ilyen fajta dolgokat, hogy valaki cserben hagy, átver, elárul, mert csakis magamban bízok teljesen, és megtaláltam magamban az erőt ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
Ez kemény helyzet.
Az nem normális, hogy csak te takarítasz ennyi ember után.
A tesóid is segíthetnének, apád is, a barátnője is.
A pasid meg nem értem. Akit szeretünk, azzal nem veszekszünk ha nehéz helyzetben van.
Beszélj a többiekkel, hogy nem vagy az ingyen takarítónőjük.
vagy költözz el onnan messze, ha megengedheted magadnak.
költözz el!
te már megtetted amit tudtál. fordíts hátat.
vajon egyszer is megköszönte bármelyik családtagod is amit tettél odahaza?!
a tesókáidnak éppen ideje lenne segíteni.
szóval fogd a pasidat aztan húzzatok a fenébe.
ha ő nem akar és hisztizik, menj egyedül. Új város, új munka, új albérlet..új lehetőségek.
hagyd a fertőt ott ahol van!
Nem tudom milyenek a kilátások a jövőre nézve. Anyagilag gondolom.
Úgy értem érdemes lenne meggondolni az elköltözést. Ha ez most nem opció akkor pedig valahogy kivárni addig. Barátodra próbáld ezt nem ráterhelni. Viszont ha ennek ellenére bunkó veled az nem mentség. Tudod én voltam egy rossz kapcsolatban. Jobb egyedül mint olyan mellett akivel már nem működik.
Először is, azt kellene eldöntened, hogy meddig hagyod, hogy szívják a véredet? A testvérek, anyád, apád meddig fognak élősködni a hátadon?
Próbáld meg kihúzni magad a hajadnál fogva a gödörből, mert máshogy nem fog menni, miközben a családod 2 kézzel húz vissza.
Muszáj neked ott élned velük? Nincs lehetőséged elköltözni és saját életet élned? Ilyen háttér mellett nem csoda, ha pánikbeteg vagy. Őszintén sajnállak, és erőt, sok erőt kívánok neked, mert ezt a helyzetet egyedül te fogod tudni megoldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!