Ti ebben a helyzetben megsertodnetek? Ugy erzem kezdek besokalni.

Sziasztok!

A párommal nem régóta vagyunk együtt, fel éve, egyetemisták vagyunk. A kapcsolat eleje szépen indult, sokat találkoztunk, aztán ez csökkent, jelenleg heti egyszeri alkalomra. (Vizsgaidőszak miatt). En vidéken elek, o pesti, en is ott tanulok es lakok hétköznap albérletben, hetvegere hazajövök (tóparti város, ez a későbbiekben lényeges lesz). Most is hazajottem, hogy a baratomat hagyjam tanulni, de o nem tanul, pár baratjaval kitaláltak hogy elmennek péntek-szombat-vasárnap strandolni, abba a városba ahol en lakom. Ez mind szep es jo, azonban eszébe se jutott, hogy találkozzunk, el sem hívott magukkal. Mondogatom magamban, hogy ez igy Okes, legyen pasis hétvégéje, plusz úgysem ismerem a barátait, de neki kb minden hétvége pasis, hisz hétvégente nem maradok Pesten. Kicsit rosszul esik, de nem hoztam neki szoba, mert mostanában gyakran szoba hozok dolgokat amik nem tetszenek es volt ebből vitánk, hogy en csak a rosszat látom benne, ami nem igaz de szerintem ha valami bánt minket azt el kell mondani a másiknak, hogy kompromisszumot kössünk. Az a baj, hogy nem ez az elso ilyen eset, egyszer Pesten maradtam a szulinapjara, hogy együtt bulizzunk, de o végül egy baratjaval ment házibuliba ahova engem nem hívott. Szerintem rettentő keveset talalkozunk, állítása szerint igényelne többet, de ha valami rosszat szovateszek elmegy a kedve. Nem tudom ebben a helyzetben mit tehetnek, elgondolkoztam a szakításon, lehet nem egymást keressük, vagy o meg nem elég érett egy kapcsolatra, hisz mindent külön csinálunk szinte, bulizni külön járunk, nincs közös barati társaság, nála sem jártam meg, mert en lakom egyedül szbstb. Nagyon szeretem, nagyon figyelmes velem mikor együtt vagyunk, de ugy veszem észre, hogy o elvan, van egy barátnője, esetleg jo mutogatni, de ennyi, nem kíván bele nagy erőfeszítéseket tenni. Mit tehetnek? Illetve ti a fenti esetet szóvá tennétek neki?

20/L 20/F