Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedül volnék ezzel a felfogással? Avagy könnyű út vs. Helyes út (? )
Csak érdeklődök. Nézem itt az embereket szerteszét, és olyanokat látok, hogy ha már külsőleg tetszenek egymásnak, beszélnek két mondatot, és akkor már "járnak". Lényegében vadidegenekkel. Ugyanezt mesélik a bulikról is, ott már azért tapogatják is egymást a vadidegenek. Na meg többet is... De miért jó ez nekik? Hogy lehet ezt ennnnyire felelőtlenül csinálni ezt? Aztán meg panaszkodnak, hogy őket mennyire átverték... Erre szokott jönni a kiélés, meg az élj-a-mának-szöveg. Aki "ki akarja magát élni", az elfogadja azt, hogy amint dolgozni kezd, az élete egy monoton robottá változik, ahol élvezetnek helye nincs. Az élj-a-mánakra pedig az szokott az egyik fő ellenérv lenni, hogy "mert mi van ha ez az utolsó napod". Naja, csakhogy
1. ez az esetek csekély hányadában szokott előfordulni, szerintem minden olvasó megérte már sokszor a holnapot,
2. ha meghalok, akkor vagy a mennyországba kerülök, ahol minden szép és jó, vagy reinkarnálódok, ahol újra próbálkozhatok, vagy egyszerűen megszűnik létezni a tudatom, és nincs mivel megbánnom semmit. (vagy a pokolra jutok, de ez most lényegtelen:D)
3. ha felélem most az összes tartalékom, nem jut holnapra, ami meg akkor lesz a ma, és mehet a monoton robot... mert egyszer minden elmúlik...
Én egyszerűen egy stabil, biztos hátteret szeretnék, emberileg is, nem kell felpróbálni a fél várost, hogy boldog lehessek, mindössze elegendő egyetlen ember, akire életem végig számíthatok és viszont. És nem kell még szépnek (mármint olyan menő társadalmilag szépnek) sem lennie, elég ha én annak látom, és ha a belsője olyan, akkor annak fogom látni. Mert erősen befolyásol a belső a külsőre. Egyedül volnék ezzel? Vagy már csak felelőtlen, mindentkikellpróbálnimermegtehessük-típusúnak szabad lenni?
Na, ez meg a másik, hogy miért próbálnak ki akármit... Nem, nem azért, mert érdekli őket... hanem csak azért, mert MEGTEHETIK! Mit számít az, hogy mi az a dolog, csináljuk meg, csak a megcsinálás ténye miatt. És hogy abból mi lesz? Nem mindegy, úgyis csak a most számít... De még az ilyen ún. "jó" emberek is tele vannak efféle logikátlanságokkal. Hiába hirdetik ők is, hogy márpedig a jó kell, az elvek, a tartás, meg az egzisztencia, ugyanúgy csinálják a hülyeségeket, generálnak maguknak problémákat... ha már saját magáról van szó, nehéz okosnak lenni az embernek, és inkább rámegy a könnyebbik útra... nagyon kevés embert láttam már, akik képesek kitartani az elveik mellett, és őszintén hiszik, hogy ezzel az énféle világképpel boldogak lehetnek, és tesznek is érte... a többség, ha jön egy nehéz helyzet, elmenekül bele a csordába, netán megpróbálja elfedni a problémát, hátha ha nem beszélünk róla, eltűnik magától... és é vagyok kinézve, mert szembenézek a bajokkal, és frontálisan megpróbálom megoldani őket, még ha akkor fáj is, azért, hogy utána több ideig jobb lehessen... Miért van ez?
(jó, lehet néha hülyén fogalmazok, alapvetően reálos vagyok, az irodalmiság messze áll tőlem, nézzétek el. Ha meg valamit kihagytam, amit nem akartam, azt még kommentben hozzáteszem ^^)
Ohó, várjunk csak, én nem ítélkezni kezdtem, nem áll szándékomban! :D Egyedül azt ítélem el, aki árt másoknak. A többit max helytelenítem, vagy nem értem. Itt inkább az utóbbi áll elő. Életművész: gondolom még írtad a hozzászólásod, amikor én leírtam az előzőmet, ezért nem láthattad, hogy lényegében már előtted válaszoltam a témádra :P Felőlem nyugodtan élhetnek úgy az emberek, ahogyan akarnak, csak legyen meg bennük a felelősség. És ahogy te ezt leírtad, úgy láttam benned megvolt, és ésszel csináltad a dolgokat, de legalábbis felhasználod jó célokra a tapasztalatokat.
De nem vádaskodni akarok, nem. Azt az ismeretlennel-bármit is inkább csak nem értem, mert én (sajnos vagy szerencsére) eléggé antiszoc vagyok, például idegen emberhez hozzászólni is szinte elképzelhetetlen. És az, hogy miért helytelenítem magamban, arra ott van a sok példa, ahol megszívják az ilyet. Jó, mindegy, a kérdés legfőképpen arra irányult, ami felül is van, hogy egyedül vagyok-e ezzel a felfogással. Vagy halálra vagyok ítélve, mert nem alkalmazkodok?
22.57.vok
Gondoltam beszúrom a vallást,mert arra vki úgyis harap:)
Életművész!Dettó ugyanaz miatt lettem,Don Juan pár évre,megértem a motivációd.Nálam megoldódott.
Kérdező!A barátaid,meg furák.Én mindíg olyan embereket gyűjtöttem magam köré,akik hasonlóan gondolkodnak,mint én.6 éves korunk óta hetente találkozunk még mindíg.
Ucsó neked meg köszi a bölcs hozzászólást,gondolom a nagy élettapasztalat hozta ki belőled:).
"Don Juan" szal utolsó hozzászóló, csak gondoltam így be tudod azonosítani h neked szól, hisz te írtad ezt. Szerencsére nálam is megoldódott ez a helyzet, mert én magam is rájöttem h ez az élet hosszú távon nem folytatható. Azóta volt néhány kapcsolatom, sajnos rövidebbek lettek mint ahogy terveztem, de 1iket sem bántam meg. A mostani kapcsolatom pedig úgy tűnik úgy jó ahogy van. :)
kedves kérdező, igen, a válaszod még nem láttam mikor írni kezdtem. Csak muszáj volt leírnom a saját nézőpontomat is, hátha vmelyest máshogy látod utána ezt a dolgot. Ezt a fajta életet. Meg azt h nem mindig csak az azt az életet élő személy a hibás, hanem a körülmények is befolyásolhatják mint pl. nálam a kalandjaim. És ahogy írta más is, a haveri társaság. Az is sokat számíthat. Abban viszont igazad van h próbáltam akkor is felelősségteljesen élni, és most pedig próbálom kamatoztatni az akkor szerzett tapasztalataim. Annyi előnye mindenképp volt h sok különböző lány miatt sokféle elvárást is megismertem, meg még rengeteg dolgot, és úgy érzem ennek a mostani bnőm hatalmas hasznát látja, mikor akár órákig is tudom őt kényeztetni az előjáték során. Valamint talán már könnyebben kiismerem a lányokat akikkel találkozom, ez pedig hasznos volt mikor bnőt kerestem. Azóta a csalódás óta 1 lányban sem kellett csalódnom, ami pedig nagyon fontos nekem. Akikkel az utóbbi években összejöttem, minddel békében váltak szét útjaink mikor rájöttünk h vmi mégsem jó, tehát ennyi haszna már volt számomra. És részben az évek alatt megismert társaságok tagjainak is köszönhetem a mostani dolgaim alakulását, szal ezeket az ismeretségeket is később az ember kamatoztathatja. Mindennek megvan a maga előnye, csak tudni kell vele élni.
Mindenesetre örülök a te hozzáállásodnak is kérdező, jó látni h vannak ilyen komoly emberek is. Ilyen személyekből kéne talán több, nem a fajtámból vagy a még nálam is sokkal rosszabbakból, de ezt sajnos nem mi határozzuk meg.
"életművész"
Mintha én írtam volna.
Sajnos ma már az udvarlás nem divat, és a romantikáról mindenkinek csak egy nyálas amcsi film jut az eszébe. Ha ló nincs akkor jó a számár is alapon mennek sokan bele egy kapcsolatba. Aztán majd megy az anyázás, ha szakítanak.
Sokan csak azért próbálnak ki valamit, mert látták valahol, vagy mert már mindenki kipróbálta.
A fiatalság többségének a tervei és álmai, a pia-nő-menőzés háromszögben mozog.
Bezzeg én már írtam szerelmes verset, és szeretnék majd szerenádozni leendő kedvesem ablaka alatt.
Lehet, hogy rossz évszázadba születtem?
19F
Ucsó!
Közepes flamecogitáros vok,már próbáltam a szerenádot:)
Ha otthon van a csaj,és lazán adod elő,nem véresen komolyan,igen hatásos.
De azt is próbáltam,hogy a gitártokkal,és egy szál rózsával elindúltam sétálni.Az összes szembejövő lány mosolygott,kuncogott,csak választani kellett egyet,a téma adott.
De egyéjszakásnak is játszottam,Benkő öltözékben:).Öröm volt nézni a nagy tuc-tuc zene kedvelő lányok arcát közben.Tuti nyerő
Don Juan:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!