Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, aki azért nem mer szakítani, mert attól retteg, hogy örökre egyedül marad?
Légyszíves csak azok válaszoljanak, akik tényleg ilyen helyzetben vannak, azt hogy mekkora hülye vagyok, nem kérem, mert tudom, hogy az vagyok, de nem tudok mit csinálni, ha ezt érzem, hogy ha találok is valakit, az csak rosszabb lesz, mint a mostani pasim, hiába nem érzem már jól magam ebben a kapcsolatban, mert teljesen semmibe vesznek, akkor is ezt érzem, hogy nem találok már senkit sem, akivel tényleg jól érezném magam, és még mindig jobb ez a sz@r kapcsolat, mint azt a tényt elfogadni, hogy lehet örökre egyedül maradok.
Előre is köszi a válaszokat!
Ha nagyon ronda lennék,és magamhoz képest mindenben jobb lenne a párom,akkor én is arra gondolnék,hogy nála jobbat úgysem csinálok.Sajnos túl sokan vannak így,nem mernek lépni.Bár nem tartom magam se túl szépnek,se túl okosnak,mégis úgy érzem nem találok magamhoz megfelelőt.Én inkább ettől félek.
Kérdező ha elmered hinni,hogy vagy eléggé értékes,hogy jobbat érdemelj a jelenleginél,akkor minden kérdésedre tudod a választ...
Hát az én egyik barátnőm van még így, 30 év körüli, a faszi egy balfék, nem áll ki érte, nem elégíti ki az érzelmi stb igényeit. Még így sem adja fel, a nő belead 100%-ot...
Szerintem már nem is szereti, csak erőlteti, hogy menjen a dolog. Ebbe szerintem rövid úton bele lehet hülyülni.
Azon kell elgondolkodni, hogy még 30 évig a pisiben ülsz langyibangyiban, vagy még adsz magadnak egy esélyt, hogy esetleg olyan férfit találj, aki megbecsül. Én vállalnám a rizikót.
Nemrég pont ilyen helyzetbe voltam. Másfél éve voltam együtt a barátommal és az utóbbi 3-4hónapba kiderültek dolgok, amiket nem tudtam feldolgozni. Viszont nagyon rossz volt a kapcsolatunk a vége felé, nem mehettem sehova, barátnőimmel nem találkozhattam, a legtöbb barátomat elvesztettem miatta. Aztán egyik napról a másikra úgy döntöttem, hogy elmegyek bulizni. Azon az estén jöttem rá, hogy tudok nélküle élni és sokkal jobb. Megismerkedtem egy fiúval és azóta vele vagyok. Másnap ki is dobtam azt a pasit és rájöttem, hogy egy gusztustalan ember, minden nap sírtam miatta, pedig ő semmibe vett engem.
Mindenki szerint jobbat érdemeltem volna, csak én ezt nem mertem magamnak bevallani, féltem, hogy egyedül maradok, nem lesznek barátaim.
De ez volt életem egyik legjobb döntése, hogy megszabadultam tőle, mert csak zsarolt érzelmileg. Azóta sokkal felszabadultabb vagyok, a szüleimmel is jobb a kapcsolatom :)
Szerintem ha úgy érzed, hogy ennek nincs jövője, akkor NE maradj vele !!!! tuti, hogy találsz magadnak jobbat.
17/L
Ismerős. :)
Pont ugyanez volt az én kérdésem is még régebben. Úgy látszik, nem vagyok egyedül.
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..
Ráadásul távkapcsolatról van szó, eddig azért legalább havonta találkoztunk pár napra, most anyagi okok miatt már 7 hónapja nem találkoztunk, csak telefonon, meg interneten beszélgetünk.
Már többször volt, hogy mondtam, hogy inkább ne is beszéljünk, és felejtsük el egymást, mert ez csak mindkettőnknek szenvedés, 2 éve tart amúgy ez a kapcsolatnak nem nevezhető valami, de mindig az volt, hogy jó nem beszélünk, kibírtam 1-2 hétig, aztán azt éreztem, hogy megdöglöm, ha nem beszélek vele, mert annyira hiányzott, és az a baj, hogy képtelen vagyok elengedni őt.
Főleg, hogy ilyenekkel jön, hogy ő élete végéig várna rám, meg belehalna abba, ha nem beszélnénk, és nem tudná, hogy mi van velem, stb, és én sem tudnám azt elképzelni, hogy nem tudom, hogy mi van vele.
Csak ebben meg az a rossz, hogy sosem leszek képes továbblépni, mert úgy érzem, hogy szükségem van rá, és nem bírom nélküle.
Viszont legtöbbször csak vitatkozunk, főleg a távolság miatt, folyton csak a vita megy mindenhol, nagy a feszültség, és tudom, hogy ennek így semmi értelme nincsen, mégis azt érzem, hogy képtelen vagyok elengedni őt, és már lassan belebetegszem ebbe az egészbe. :(
23/L
Saját tapasztalat: hónapokig a magánytól, egyedülléttől rettegtem, majd mikor elhagytam a páromat, úgy éreztem, hogy végre magamra találtam, és hogy mindenki mellettem van. Nyugodtan, boldogan feküdtem le este, mert tudtam, hogy meg fogom találni azt, aki megbecsül, és büszke voltam magamra, hogy így ki tudtam állni magam mellett.
30/n
Bocsi,hogy beleszólok.Kedves Kérdező, az nem kapcsolat,amikor 7 hónapig nem találkoztok...1-2hét munkaügy miatt még elmegy,de 7 hónap?
Interneten beszélgettek...Most épp én is itt beszélgetek a gyik-en...
Előtte 2 és fél hétig nála voltam, csak úgy alakultak a dolgok, hogy nincs lehetőségünk több ezer forintot útiköltségre költeni, és ezért nem találkoztunk 7 hónapja.
Írtam is, hogy nem tudom minek nevezzem ezt. Viszont még mindig reménykedem abban, hogy egyszer sikerül összeköltöznünk, és végre együtt lehetünk.
Előtte sűrűbben találkoztunk, havonta 1 hetet együtt töltöttünk, de most jelenleg az anyagiak miatt nem tudunk.
Próbáltam már többször is azt, hogy nem hívom, nem beszélek vele, de aztán már nem bírtam a dolgot, mert folyton írt nekem, hogy beleőrül abba, hogy nem tudja, hogy mi van velem, stb, és én is kb. ezt érzem, hogy nem bírnám ki azt, hogy többet ne beszéljek vele, de közben meg agyilag tudom, hogy ez lenne a megoldás, de érzelmileg még mindig erősen kötődöm hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!