Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek lehetséges egy párkapcsolatban egyenjogúság? Vagy az egyik fél mindig dominánsabb, és a másiknak be kell hódolni?
Mindig úgy gondoltam, hogy akkor jó egy kapcsolat, ha mindkét fél szava ugyanannyit ér, közös döntéseket hoznak, kompromisszumot kötnek, meghallgatják egymást és ha nem értenek egyet valamiben, akkor van amikor az egyik enged, van amikor a másik. De figyelembe veszik a másik véleményét is.
Nálunk ez elképzelhetetlen, tegnap a sokadik veszekedés után kijelentette az az ember, akivel azt hittem lehet hosszú távra tervezni (mondjuk életem végéig), hogy ez lehetetlen, az egyik fél irányít, a másiknak be kell hódolni.
Én szeretem, ha emberszámba vesznek, van saját véleményem, de el tudom fogadni ha a másiknak van igaza, és ha az ő döntése a helyes. Le tudok mondani sok mindenről a másik érdekében, de ha olyan helyzet adódik, akkor ezt én is elvárnám.
Tényleg olyan nagy kérés, hogy ha olyan a helyzet, akkor az én nézőpontomat is figyelembe vegye?
válasza:Én nem tudnék hosszabb távon párkapcsolatban élni olyannal, aki nem kezel teljesértékű félként.
...lehet, ezért sincs párom már több mint egy éve :D
válasza: válasza:Nem nagy kérés, és teljesen jogos.
Vannak olyan kapcsolatok, ahol az egyik fél igényli, hogy
irányítsák, de neked nem erre van szükséged.
Innentől el kell gondolkoznod, hogy megéri-e folytatni,
vagy majd eléri, hogy behódolj :)
válasza:Igen, így is viselkedik.
Én elég alkalmazkodó vagyok, bizonyos szintig. Vannak dolgok, amikben elfogadnám az irányítást, nem értek mindenhez, és valamilyen szinten szeretem ha megvannak a férfi-női szerepek a kapcsolatban. De szerintem ez nem abból áll, hogy ő utasít, parancsol, követel... Soha nem ismerné el, ha nincs igaza. Amikor egyértelmű a helyzet, és próbálom megmagyarázni neki, akkor el van intézve egy "tökmindegy"-el. Fordított helyzetben hónapok múlva is felhozza, hogy nem volt igazam, tévedtem, valamit rosszul csináltam, bezzeg ő megmondta...
válasza:Ha ő így látja, és eszerint is cselekszik, akkor számára ez az ideális.
Egyébként létezik egyenjogúság, nem is egyszer éltem így hosszútávú kapcsolatban. Ha nem akarsz, ebbe nem kell beletörődni, mert létezik másféle kapcsolat.
válasza:Ok, nem mindig sikerul mindket fel akaratat teljesiteni, pl. Ha te 2 gyereket akarsz o meg harmat, akkor nem lesz 2,5 gyereketek. Szoval vannak helyzetek, mikor az egyik elkepzeleseinek a javara lemond a masik a sajat elkepzeleserol, ugymond behodol. Gond akkor van, ha ez a szemely minden esetben ugyanaz. A kapcsolat kompromisszumokrol, es nem a masik teljes elnyomasarol szol.
Egyebkent a napokban hallottam eloszor az eroszakmentes kommunikaciorol, van fent a youtubon 4 reszletben video magyar feliratokkal a szerzo workshopjarol, vagy letezik konyvvaltozat is, vagyon klassz dolgokat emlit ott, szerintem neked is hasznodra valik ha megnezed, meg jobb ha a parod is megnezi es gyakoroljatok.
válasza:nekem volt olyan barátom, aki, ha nem az ő kívánsága teljesült, akkor hisztizett mint egy kislány.
nos, örülök, hogy szakítottunk.
a mostani kapcsolatomban egyenrangúaknak érzem magunkat. tudunk kompromisszumot kötni, vagy az egyik ember akarata teljesül, vagy a másiké, mikor hogy. figyeljük, hogy kinek mi fontosabb, és aszerint alkalmazkodunk. de már annyira összecsiszolódtunk, hogy legtöbbször ugyanazt akarjuk eleve. nem bírnám elviselni, ha valaki irányítana, de a barátom sem bírna elviselni egy 100%-ig behódoló nőt, ő szereti, ha ellenkezem.
válasza:Attól függ, néha meg kell hozni a kemény döntéseket is, amiket nem lehet demokratikusan megtenni. Ilyenkor nyilván feszültség lesz a két ember között.
Ezeket a döntéseket rendszerint én vállalom fel, mondjuk a pénz 90%-át is én viszem haza.
Természetesen ha én 3 gyereket akarnék, ő meg kettőt, akkor nem próbálnám ráerőltetni az akaratomat. Nem ilyen jellegű döntésekről van szó, de lehet hogy csak azért, mert nem aktuális.
De például együtt se lakunk, de ő már kitalálta, hogy adjam el a kocsimat, majd ő elvisz oda a sajátjával, ahova menni akarok, mert felesleges a 2 autó. Az én véleményem nem számít (vagy a korábbi tapasztalataim hasonló helyzetről), majd ő eldönti, hogy nekem legyen-e autóm vagy sem.
Vagy kitalálta, hogy este 9re érjek oda hozzá, ami fizikai képtelenség, mondtam is neki. 220 km a távolság, én este 6kor léptem ki a munkahelyem kapuján, hazavezettem, zuhany, öltözködés, autóba be, autópálya (ahol műszaki okok miatt álltam fél órát a benzinkútnál), majd a budapesti forgalom, amihez még annyira nem vagyok hozzászokva vezetés szempontjából, majd parkolás, ami szintén ott nem egyszerű. Nem értem oda 9re, amin úgy megsértődött, hogy fél napig levegőnek nézett, egész éjjel a kanapén ültem sírva, miközben ő elment aludni anélkül, hogy egyáltalán rám nézett volna. És ezt az este 9 órát nem azért mondta, mert mentünk volna valahova, ahonnan el lehet késni, hanem mert ő ezt kitalálta, és erre utasított. Nem érdekelte, hogy mi volt a műszaki probléma, hogy 12 óra kórházi munka után hulla fáradtan vezettem, hogy -10 fok volt, köd és csúszott az út, vagy hogy szülinapom volt éppen. Csak az, hogy nem az ő akarata érvényesült, mert nem értem oda 9re. Csak azért nem mentem haza azonnal, mert az anyja rábeszélt hogy maradjak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!