Ti mit tennetek ha a ferjetek igy viselkedne?

Szerintem se normális így és ha folyton sír, akkor azért még bennem is felmerült volna az orvos, pedig aki nálam kevésbé bízik az orvosokban, az már ironikus módon orvosi eset...

Nem értek egyet azzal, aki szerint eh, megváltozott. Szó szerint s alaposan átgondoltan az életemre le merném fogadni, hogy az én párom nem válik egy önző, agresszív, az anyagi fölényét kihasználó valakivé csak azért, mert születik egy gyermeke. Nagyon jól kiismertem s igenis, ha nem lennék benne biztos, nem szülnék. Bár a másik az, hogy egy nő lehetőleg ne szüljön, ha nem tudja önállóan felnevelni a kicsit. Főleg, ha rossz emberismerő vagy egyszerűen nincsenek komoly feltételei a férfi személyiségét tekintve. Mert ilyen dolgok sűrűn történnek s pocsék dolog kiszolgáltatottnak lenni, s jó eséllyel a saját gyermekünk életén is sokat rontani...

9-es leírta másik oldalról, amit kb mindenki ignorál.

Mi van, ha az apa dolgozik egész nap és mikor hazamegy mást se hall csak cseszegetést meg gyereksírást?

Abba pedig egész biztos vagyok, hogy szokott segíteni, kétlem, hogy haza megy, majd beül a gép elé és leszarja a családot.

Azért egy otthon ülő anyuka kálváriáját ne vegyük már készpénznek..

Nem gyerek vagy, hanem anya! Viselkedj is úgy!

Fogd a babát és a taj-kártyáját, és vidd el dokihoz! Ehhez nem kell se az apa, se az apa engedélye! Mégis mire vársz?

A folyamatos sírást több dolog is okozhatja: hasfájás, fogzás (akár 3 hónapos kortól), de egy fel nem ismert betegség is, pl. fülfájás. Elviszed a gyerekorvoshoz, ő mond erre valami diagnózist. Esetleg azt, hogy kutya baja. Aztán szépen elsétáltok a védőnőhöz, és beszélj vele! Tud adni tippeket, tanácsokat, hogy mivel tudod megnyugtatni. De neten is van ezer kismama fórum, ahol tudsz segítséget kérni. Két perc!

A férjeddel nem tudsz mit kezdeni, valószínűleg sose lesz mintaapa. Sajnos azt is borítékolom, hogy nem fogsz határozottan fellépni az agresszív​ barom ellen. Nekem már az betette volna a kaput, ha "szorongatja az arcom", az életben rám még nem emelt kezet egy férfi se. Nekem ez már igenis bántalmazás.

Azt értem, hogy most nem dolgozol. És előtte? Ha lett volna munkahelyed, most csed-et kapsz, majdnem annyi, mint a fizetésed. Utána gyed, és csak két év után gyes. Azt elhiszem, hogy gyes-ből nem tudsz hova menni. De erre nem is szabad gyereket vállalni!

Pont ezért vagy most ilyen kiszolgáltatott helyzetben, hogy szólnod se szabad.

Sürgősen találj ki valamit, mert ez csak rosszabb lesz! Legalább valami otthonról végezhető akármit (műszempilla, műköröm, stb. pár alkalom a tanfolyam). Ha lesz saját bevételed, egyből más lesz a helyzet.

Kezdj el kidolgozni egy egy éves tervet arra, hogy miből, hova és hogyan fogsz elköltözni.

Annyira kiszolgáltatott helyzetben vagy, hogy ennek csak rossz vége lehet. Mire észbe kapsz, a kedves párod rendszeresen ver, és mehetsz az utcára a gyerekkel.

Addig meg annyit tehetsz, hogy tűrsz, és megoldasz mindent egyedül, amit csak lehet.

"Koszi mindenkinek a valaszt hat probaltam mar nem egyszer beszelni vele hogy vigyuk orvoshoz a kicsit de neki erre mindig az volt a valasza hogy minek ugyse csinalna az orvos semmi kulonosset mivel nincs a gyereknek baja csak egyszeruen ilyen viszont azert az sem hiszem el hogy ha egy csecsemo egesznap sir hogy az normalis. "

Nah, kezd kibukni a dolog, magyarul te is sz.r a gyerekre és csak az a bajod, hogy nem tudod lepasszolni a másiknak. Ugyanis egy normális anya ha kell elkúszik a gyerekkel az orvoshoz, nincs azzal lerendezve, hogy: "jaj a férjem azt mondta nem, akkor ok, övé a felelősség a gyerek meg ott dögöljön meg, ahol van"... Nonszensz!

A 9-esnek van igaza- Ha hozzászoktattad a gyereket, hogy ha sír, azonnal felveszed, akkor mindig igényli ezt.

Két szopi közt hagyd az ágyában, és ne vedd fel, akkor sem, ha sír. Pár nap után megszokja, hogy nem veszed fel, és nem fog sírni, csak akkor, ha valami baja van. Nem értem, hogy miért lett divat ez a felszoktatás? Sem a gyereknek, sem az anyukának nem jó. Egyik gyerekemet sem szoktattam erre rá, és volt időm a háztartásra és magamra is.

Erre mondaná a kedves nagymamám, hogy "szagold fiam, amit szakítottál"

És milyen igaza van.