Ti mit tennetek ha a ferjetek igy viselkedne?

Ilyennek nem szültem volna..

Ha van hová menned, akkor hagyd a fenébe ezt az embert. Látom van azért benne agresszió. A gyerek az övé is, neki is vannak kötelességei, foglalkoznia kell vele, hiszen közös a baba. Nekem ugyan még nincs gyerekem, de pár hónapja egy hónapot töltöttem külföldön a nagynénimnél. Akkor volt 4 hónapos a kislánya és ugyanez volt a helyzet (sok sirás és folyton kézben akart lenni). Én egész álló nap segitettem a baba körül, de azért az Anyukája csinálta mégis a nagy részét. Még igyis nagyon nagyon fáradtan feküdtem le minden áldott nap. Kell a segitség és ez ami nálatok megy nagyon de nagyon nics rendjén.

Szerintem ha negativan erez a gyerek köruli teendök irant ( es ezaltal a gyerek irant) nem celszeru a gyereket rábizni , mert abban nem lesz köszönet.

Sajnalom a gyereket h ilyen körulmenyek köze szuletett .

Hát, ha ez rendszeres, akkor:

Elbeszélgetnék vele, hogy hogy is gondolta ezt a gyereknevelősdit, és ha nem ad értelmes választ, akkor szedném a sátorfámat.

Akkor hogy ne csak "szegény elnyomott nők, mocskos szemét férfiak" nézőpont legyen (természetesen a drámai hatás kedvéért sarkítva):

"allando figyelmet igenyel szinte allandoan kezbe akar lenni"

Ilyen nincs. Olyan van, hogy rászoktattam a gyereket arra, hogy ha csak megnyikkan, anya már fel is veszi.

Aztán van az úgynevezett mártír-komplexus: első lépésként minden elképzelhető dolgot magamra rántok, majd utána nekitámadok a másiknak, hogy miért nem segít. Valamint egyfolytában marom, hogy nekem mennyi dolgom van, ő meg nem csinál semmit, nekem milyen rossz.

Még pár gondolat:

- Ha te vagy otthon a gyerekkel, akkor feltételezem, nem abból éltek, amit te megkeresel.

- Nem lehet egy nagy élmény egész nap dolgozni, majd hazamenni és a lebaszást hallgatni.

- Mindemellett gondolom, túl sok törődést sem kap a férjed, ha ennyire minden percedet a gyerek köti le. Így azt érezheti, hogy arra jó volt, hogy megcsinálja a gyereket, meg hogy hazahozza a pénzt, egyébként meg nincs már rá időd.

Ha így megy tovább, akkor nem nagyon kell törni a fejed, hogy mit kéne tenned, mert majd ottmaradsz a gyerekkel férj nélkül. Az biztos sokkal jobb lesz.

Néhány javaslat:

- Ha ennyire sírós a gyerek, akkor gyermekorvoshoz vigyétek el és vizsgáltassátok meg, nincs-e valami orvosi oka a sok sírásnak.

- Beszéljetek más anyukákkal, a védőnővel stb., milyen praktikákkal lehet a gyereket leszoktatni erről a felvett viselkedésről.

- Az erőszakos fellépést nem kell elviselned. Higgadtan kommunikáld, ha valami neked kényelmetlen, fáj, nem tetszik és állítsd le az ilyen hozzáállást a férjed részéről.

- Szervezzetek be gyerekfelvigyázót (egyik nagymama vagy más rokon), és töltsetek időt kettesben. Menjetek el valahová, csináljatok valamit a gyerek nélkül.

Összefoglalva: magától nem lesz jobb a helyzet. Egymás hibáztatásával csak tovább romlik. Meg kell találnotok a közös hangot, hogy hogyan javítható a helyzet.

Az ilyen férfitársaim miatt utálok férfi lenni... Szánalmas egy ember.

Sok sikert az élethez neked! :)