Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A mai lányok körében miért bevett szokás az, hogy az első felmerülő problémánál már menekülnek a párkapcsolatból?
Van egy jelenség, ami a minap kissé felk..rta az agyam. Tudom, visszatetsző, amikor saját magunkat hozzuk fel pozitív példaként, de én 2 évig voltam együtt egy olyan nővel, akinek a paranoid személyiségzavara rendesen rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra, és rendszeres támogatást, odafigyelést igényelt. Nem adtam fel őt, és nem csak azért, mert szerettem, hanem kötelességemnek éreztem, hogy ha vele vagyok az ne pusztán annyit jelentsen, hogy mellette sétálok.
Ma ezt nem látom. A mai lányok simán feladják a párjukat akkor, ha annak valami "zizije" van, mondjuk kevés a pénze és emiatt szorong, vagy túl sokszor kapta meg fiatalabb korában az anyjától, hogy semmire nem vagy jó fiam, és alig van önbizalma. Ekkor nem az a reakció, hogy együtt, egy szövetségben vagyunk, és segítünk a másikon, hanem ha a barinők előtt már nem lehet a csávóval vagizni, akkor legkésőbb addig tartjuk csak meg, amíg be nem avázkodik a bugyinkba egy jobb, egy nála trendibb gyerek. Fogalmuk sincs kötelességről és elköteleződésről, a pasi csak egy kellék, akivel lehet instán meg fészbukon promózni a boldogságot. Itt is látom valamelyik nap a kérdést, hogy mit csináljon a pasijával, akinek nincs munkahelye és emiatt feszült, mire írják az agyhalottak, hogy "az ilyen" pasit ott kell hagyni, ettől csak jobbat talál stb. És itt még szó sem volt pl. komoly megbetegedésről vagy hasonló élettragédiákról. Így mégis milyen jogon várják el, hogy őket is szeressék, egy egész életre szólóan törődjenek velük? 26/f
(*fogyatékosok kedvéért: akinek nem inge)
Van ennek egy pozitív olvasata is. A mai nők felvállalják magukat, önbizalmuk van, ezért nem akarnak mindenáron alkalmazkodni a férfihez. Ez jó dolog.
De azzal én is találkozom, mikor a ló túloldalán van a nő. Speciális, egyszeri jelenségekből messzemenő következtetést vonnak le. Képtelenek saját maguk fejlődni, ezért úgy gondolják a másik se tud változni - ez pont egy egy másik fajta önbizalomhiányra utal. Hiába illenek össze sok szempontból, egy elrontott első vagy második randi után nem adnak második esélyt.
Ez az online párkeresés egyszerűsége miatt is van, egy átlag alatti nő is fél órán belül annyi érdeklődőt tud összeszedni, hogy már kezelni se tudja őket. Ezért aztán gyorsan mondja hogy jöjjön inkább a következő. Akit persze ugyanúgy feleslegesen kiszór, majd az ötödik próbálkozás után belefárad az egészbe.
A 2 éved azonban szintén túlzás, ne keverd össze, hogy párkapcsolatban vagy, vagy szociális munkásként dolgozol. Megjegyzem pont kb 2 évig tart a szerelem, talán nem véletlen az összefüggés...
Nem szabad és nem is lehet általánosítani, de tény hogy én is rengeteg olyan nőt és férfit látok magam körül, aki a fogyasztói társadalom mintái szerint éli a párkapcsolatait.
"
Nem működik tökéletesen? Van valami hibája? Valami elromlott rajta és nem elégíti ki úgy az igényeidet mint az elején?
Meg lehetne javítani... de ne fecséreld ilyesmire az energiádat! Dobd el, vegyél másikat, mert neked csak a legjobb jár. Nem vagy köteles eltűrni bármi kellemetlenséget".
Volt egy párom, ő is így működött. Akkor férfi voltam a szemében amikor toppon voltam. De mikor összesűrűsödtek a problémák, a várt támogatás helyett inkább elfordult. Mert az nem férfi akinek gondjai vannak, és nem tud mindent félistenként azonnal kisujjból lekezelni!
Amikor beteg volt, ápoltam, átvettem az ő feladatai közül amit csak tudtam.
Amikor én beteg lettem és 2 napig nem tudtam kikelni az ágyból, ő az anyjának panaszkodott hogy nem vagyok képes megcsinálni amit az alatt a két nap alatt kitalált.
Nem is bírta elviselni a kb. 4 nap/év gyengébb időszakaimat.
Azóta is keresi az ő félistenét, aki minimum adja a 100%-ot
Egyszerű: mert ha a másiknak problémája van MAGÁVAL!, oldja meg, és addig ne kezdjen kapcsolatba, míg nem egészséges.
Mert a legtöbbször - csak ezt kívülállóként nem látod - a szakítás már az utolsó csepp, és a pár (vagy az értelmesebb tagja) már mindent megpróbált, hogy működjön a kapcsolat, de ehhez két ember kell.
Mindenki szedné egy idő után a sátorfáját egy olyan ember mellől, akinek semmi önbizalma, folyton láblógat, agresszív, depressziós (vagy lehangolt)... mert az embernek nem zabad arra pazarolnia az energiát, hogy a tehetetlenkedő másikar próbálja kirángatni a szarból - mikőzben ő maga is lassan lesüllyed.
A munkahelyre: ha nincs mhely, nem zavar, de tegyen érte, hogy legyen, és ne a párjával bunkózzon emiatt. Nekem sincs, keresek folyamat, mégsem a barátomon vezetem le a sikertelenségből adódó feszkót.
Minden kapcsolat más és más.2 ember van benne, ők tudják,hogy mi hogy megy,meddig mennének el a másikért,meddig tűrnének stb.
Külső szemlélőként baromira nehéz és felesleges ítélkezni más fölött.
Lehet amúgy,hogy valaki azt mondja,hogy egy adott probléma miatt mentek szét, és te annyit látsz belőle,hogy az első gondnál feladták.De általában több is szokott lenni a háttérben,attól mert nem teregetik ki a gondjaikat,még lehetnek.
Évekig meg nem érdemes szenvedni egy kapcsolatban szerintem.
Bár én is a megjavítás mellett vagyok,de ha hónapokon keresztül próbálkozok és hiába és úgy érzem,hogy a másik nem is akarja már igazán,akkor lehet,hogy kár tovább szenvedni. Nem lehet tudni hol mi megy a háttérben.
Meg ugye 2 fél kell ehhez.Ha az egyik nem is akarja megjavítani a dolgokat,akkor a másik a feje tetejére is állhat, nem tudja megoldani a gondokat.
Nem mindenhol partner a másik fél, ezért kár mindkettőt hibáztatni.
A kérdésekre visszatérve meg szerintem is túl hamar ítélkeznek a kommentelők.Meg sokan név nélkül direkt írnak hülyeségeket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!