Legyek én is csalfa nő?

Hát ha semmiképp nem akarsz szakítani, akkor ez attól függ, képesnek érzed-e magad arra, hogy utána elszámolj magaddal. Nem lesz-e probléma azzal, hogy utána tükörbe nézz, meg a pasid szemébe. Büdös ribancnak éreznéd-e magad tőle, vagy jogosnak éreznéd a dolgot, mert te próbáltad helyrehozni, de nem lehet. Ezeken gondolkodj el, és ha egészen biztos vagy benne, hogy lenne pofád hozzá, mert jogosnak érzed, és képes leszel megkímélni az infótól, akkor hajrá. Én mindkettőt meg tudnám érteni (de gondolom úgysem az ítélkezésekre vagy kíváncsi). Nyilván etikusabb szkítani persze, de tudom, hogy két év után nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha viszont tényleg megcsalod, gondolkodj el azon is, hogy képes leszel-e magadban tartani, nem pedig megtörni és önző módon a tudtára adni a saját feloldozásod céljából, miközben szakítani meg nem akarsz.

Én személy szerint nem mernék ilyet tenni, mert ismerem magam annyira, hogy utána begolyóznék a bűntudattól, de nem vagyunk egyformák.

Az a prostituált,meg ribaxc aki az útszélén áll.Ennyi erővel a félrelépő férfi is hímringyó.Igaz??????

Ha nem egy kimondottan rendes és odaadó a pasid és még rossz is a félrelépés,akkor nem olyan gonosz dolog a félrelépés.Senkinek semmi köze hozzá.A te dolgod.Nem kell a társadalommal megosztanod.Nem csaltam még meg senkit úgy,hogy aktus is volt,de én is csalfa vagyok.Ha benne van a véredbe,akkor ilyen leszel úgy is.Fogadd el magad.A társadalommal,meg ne foglalkozz!!!!!!