Nem akarok szerelmes lenni. Hogyan tudnám elfelejteni a szerelmem?

Majd ha öreg leszel és elgondolkodsz az életed jó és rossz döntésein, soha nem azt fogod megbánni, amit tettél, hanem amit nem tettél meg.....

...biztos, hogy el akarod felejteni?

Sehogy. Egy szerelemből ki lehet lépni és "gyógyulni" is, de elfelejteni csak akkor szokta az ember, ha az tulajdonképpen nem is szerelem volt, hanem valamiféle hirtelen fellépő lángolás.

Nem kerülnöd kell a fiúval való találkozást, hanem szembenézni a vele kapcsolatos problémáddal, mégpedig úgy, hogy a srác véletlenül se fedezze fel többé az arcodon, gesztusaidon a zavart és a bizonytalanságodat. Mert az egy felszólítás az újabb "támadásra", hiszen a labilitásodat látva úgy fogja érezni, hogy érdemes újra és újra próbálkoznia.

Amennyiben valóban úgy érzed (nem pedig józan ésszel gondolod!), hogy a fiú érdemtelen a vonzalmadra (ebben a kérdésben csak a szív dönthet jól), akkor töröld ki őt a gondolataidból. Minden szabad percedben foglald el magadat valamiféle hasznos, pihentető,stb. tevékenységgel. Ahányszor csak az elmédbe villan a fiú arca, vagy szavai és gesztusai, akkor próbálj meg nem tépelődni ezek jelentésénn és jelentőségén, hanem gondolj azonnal valami másra. Mondjuk egy nagyon kedves barátodra, a tanulásra, vagy munkahelyi problémádra, ha már dolgozol, esetleg a szüleidre, testvéreidre, kirándulásra, bulira ... Mindegy mire, csak ne a srácra és ne engedd, hogy a gondolataid ismét felé terelődjenek.

Idő kell sajnos ahhoz, hogy végleg meggyógyuljon a lelked, legyél tehát kitartó és nagyon türelmes. :) Valami fontos dologgal azonban tisztában kell lenned: ezen a világon soha semmi nem történik véletlenül. Valószínűleg nem ez a srác lesz számodra az igazi, talán azért kapod a sorsodtól ezt a leckét, hogy valamit megtanulj belőle. Keresd meg a történetedben a lecke tanulságát, és szívleld meg.

Szerintem is nézz vele szembe, a szívedre hallgass.

Ha a végén buksz, hidd el nagyon könnyű lesz tovább állnod...