Tapasztaltatok ilyet már?

A párommal 4 évig megalkudtam. Úgy értem bármi veszekedés volt - mert sajnos ő csak veszekedett,míg én megbeszélni akartam - mindig én voltam az aki végül bocsánatot kért,aki megalázkodott a békesség érdekében. Nagyon sok és csúnya összeveszésünk meg szakításunk volt emiatt,hogy lényegével vele nem lehet semmit megbeszélni. Ha már elmondtam szépen hogy valami nincs rendben - azért,hogy javítsunk - már szidásnak vette.

Aztán eljött az a pont,hogy megmondtam,ezt nem tűröm el,hogy veszekedést generál és mindent támadásnak vesz,így nem tervezhetek vele,nem számíthatok rá,változtasson vagy tovább kell lépnem mert elérkeztem ehhez a ponthoz a 4 év alatt előszór,hogy ha ilyen lesz nem megy tovább.Elvileg ezt felfogta.

Azóta 3 szor eljátszotta. Megint dühroham,elhord mindennek, majd bocsánatot kér elnézést hogy ilyen volt,én megbocsájtom,nagyjából normálisan két mondatban megbeszéljük (persze előszór ezt kellene nem dühöngeni).

Most 4szerre is eljátszotta. Tudni kell,hogy amikor ilyen volt,úgymond bele mentem a játékba,én is visszaszóltam,veszekedtem,utána ha elküldött a francba én kajtattam utána hogy béküljünk ki. De most más volt. Akármit olvasott a fejemre higgadt maradtam. Szép szóval megindokoltam mindent. És NEM kértem bocsánatot de megindokoltam ezt is,hogy nincs miért (hisz miért is kellene bocsánatot kérnem hogy emberi hangnemben tényleg normálisan el mertem mondani hogy mi zavar - ráadásul nem mindig új zavaró dolgokat mondok el mindig ugyan azt a 3at kb amin sosem változtatott).Erre jött az,hogy játszom magam hogy én milyen érett vagyok,direkt. Nem nem direkt egyszerűen nem volt kedvem kakit dobálni.

Azt veszem észre,hogy mintha fájna neki hogy nem alázkodom meg,nem veszem fel a stílusát.Mintha annyira de annyira b*szná a csőrét,hogy már felülemelkedek ezen a problémamegoldó antiképességén. :D