Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tapasztaltatok ilyet már?
A párommal 4 évig megalkudtam. Úgy értem bármi veszekedés volt - mert sajnos ő csak veszekedett,míg én megbeszélni akartam - mindig én voltam az aki végül bocsánatot kért,aki megalázkodott a békesség érdekében. Nagyon sok és csúnya összeveszésünk meg szakításunk volt emiatt,hogy lényegével vele nem lehet semmit megbeszélni. Ha már elmondtam szépen hogy valami nincs rendben - azért,hogy javítsunk - már szidásnak vette.
Aztán eljött az a pont,hogy megmondtam,ezt nem tűröm el,hogy veszekedést generál és mindent támadásnak vesz,így nem tervezhetek vele,nem számíthatok rá,változtasson vagy tovább kell lépnem mert elérkeztem ehhez a ponthoz a 4 év alatt előszór,hogy ha ilyen lesz nem megy tovább.Elvileg ezt felfogta.
Azóta 3 szor eljátszotta. Megint dühroham,elhord mindennek, majd bocsánatot kér elnézést hogy ilyen volt,én megbocsájtom,nagyjából normálisan két mondatban megbeszéljük (persze előszór ezt kellene nem dühöngeni).
Most 4szerre is eljátszotta. Tudni kell,hogy amikor ilyen volt,úgymond bele mentem a játékba,én is visszaszóltam,veszekedtem,utána ha elküldött a francba én kajtattam utána hogy béküljünk ki. De most más volt. Akármit olvasott a fejemre higgadt maradtam. Szép szóval megindokoltam mindent. És NEM kértem bocsánatot de megindokoltam ezt is,hogy nincs miért (hisz miért is kellene bocsánatot kérnem hogy emberi hangnemben tényleg normálisan el mertem mondani hogy mi zavar - ráadásul nem mindig új zavaró dolgokat mondok el mindig ugyan azt a 3at kb amin sosem változtatott).Erre jött az,hogy játszom magam hogy én milyen érett vagyok,direkt. Nem nem direkt egyszerűen nem volt kedvem kakit dobálni.
Azt veszem észre,hogy mintha fájna neki hogy nem alázkodom meg,nem veszem fel a stílusát.Mintha annyira de annyira b*szná a csőrét,hogy már felülemelkedek ezen a problémamegoldó antiképességén. :D
Először még megsajnáltam az első mondjuk fél-egy évben megmagyarázta akkor is miért így reagál(és igen tényleg érthető volt).Én már akkor is megmondtam neki,hogy megértem,de nem normális és változtasson.
Majd jött az,hogy ő elhagy. Elküld a francba nem reagál nem veszi fel a telot...ekkor én hülye pitiztem zaklattam mentem utána.
Majd jött az az időszak mikor elmagyarázta,hogy miért én vagyok az idióta,miért az én hibám,,hogy ő olyan velem amilyen.
És igen én is sokat,és nagyot hibáztam és nem egyszer. De én mindig bevallottam ezt,nem fényeztem magam,bocsánatot kértem,próbáltam változtatni. Ez nehezen ment mert mindig az orrom alá dörgölte hogy én milyen voltam x ideje.Bezzeg ő nem változott.
Rájöttem persze,hogy én vagyok a hülye,nem volt elég büszkeségem,magamat tettem lábtörlővé csak mert szerettem.
Mostanra meg már ott tartok,hogy nem akarok egyedül maradni....
Egyébként nem minden nap veszekedünk,havi egy kettő.
Remélem a következő pont az lesz,hogy megérek rá,hogy elhagyjam.
Esküszöm, tedd már helyre az önbecsülésed!!
Komolyan így akarod leélni az életed, hogy a párod kénye-kedve szerint amikor épp kedve van lábtörlőnek használ?
Nőjj már fel, kérlek! Nem akarok egy kapcsolatot se szét szedni, de én biztosan lapátra tenném a párom ha így viselkedne. Te is jobbat érdemelsz nála.
Utolsó!
Tudom,hogy igazad van. Csak szeretem még,és minden nap szinte együtt vagyunk,az életem része lett és így nehéz.
Meg eddig hittem benne,hogy helyre lehet hozni. De már nem.
Mégis félek egyedül maradni,és még nem tudok kilépni.
Azt ,hogy lábtörlőnek használjon már nem engedem,persze ez nem tetszik neki,de így helyrejönni se fog....Majdnem 5 éve vele vagyok,vele terveztem a jövőt is....Szerelmesnek már nem mondanám magam de borzasztóan kötődöm még hozzá,vágyom a közelségére,de azt hiszem,ha kívánhatnék,azt kívánnám,hogy törlődjön ki az emlékezetemből is...
Figyelj, ne számíts arra, hogy változni fog, pláne, miután sorozatosan s-gget csinálsz a szádból.. Ha nem vagy következetes az elvárásaiddal szemben (ezalatt arra gondolok, hogy azt mondod neki, "hogy ha ilyen lesz nem megy tovább", ehhez képest azóta már 3x eljátszotta és még mindig a párod...) akkor csak újra és újra ki fogja használni, hogy gyenge vagy és megbocsátasz.
Én azért nem tapasztalok ilyet, mert az ilyen hulladék b-romarcot már a második-harmadik ilyennél kivágtam volna a búsba (csak azért nem az elsőnél, mert rossz napja mindenkinek lehet, de az első után komolyan elbeszélgettünk volna a dologról, csak veled ellentétben én ha kimondok valamit, akkor tartom is magam a szavamhoz), annál jobban szeretem magam, hogy ilyen alakok mellett nyomorodjak meg.
Az, hogy szereted pedig ne haragudj, de nem mentség semmire, attól még azért van agyad, hogy használd.
Miért félsz egyedül maradni? Félsz, hogy nem tudnád megállni a helyed az életben egyedül?
Egy kérdést szeretnék feltenni neked.
Tegyük fel, hogy bennemaradsz a kapcsolatban életed végéig. De még mielőtt örökre elhagynád az életet, a halálos ágyadon fekve visszagondolva az életedre akkor is azt mondanád, hogy igen, jól döntöttél és ha visszamehetnél is ugyanezt tennéd?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!