Miért ennyire idegesí a férjem? Nemrég ikreink születtek, első babák és folyamatosan nézi őket, beszél hozzájuk, gügyög a kis ágy mellet, pedig még nem is értik.

Akkor amíg ott a család menj el a barátnőiddel vagy olvas egy könyvet vígy ilyesmi. Ők boldogok hogy kedvükre nyúzhatják a gyerekeket neked meg nem kell őket elviselned.

Azzal nem értek egyet hogy a férjed viselkedése (kivéve talán a sírdogálást de olykor még az is belefér) férfiatlan lenne. Az éneklés meg jót tesz a gyereknek akkor is ha hamis. Énekelj te is akkor nem zavar a férjed hangja.

Azt megértem hogy zavar az átjáróház de abban igaza van a férjednek hogy idővel lenyugszanak és ha heti pár órát kell csak őket elviselni az még nem a világ. Ahogy írtam addig foglald el magad elvégre nem hozzád jönnek ha jól értem.

Azt se értem miért baj hogy olyan rokonokhoz hasonlítják a gyereket akik már elmentek. Én a mai napig megkapom hogy olyan vagyok mint a dédim pedig egyrészt már nem vagyok csecsemő másrészt a dédim már igen igen régen meghalt.

Én inkább úgy érzem hogy féltékeny vagy arra hogy mások is foglalkoznak a gyerekkel (ez a miért veszi ki miért beszél hozzá miért fotózza stb) ki akarod sajátítani ami gondolom az anyaságból (is) fakad de ettől még nem jogos.

Mindenesetre próbáld meg megbeszélni ezeket a dolgokat a férjeddel normális hangnemben és világosan közölve hogy mi zavar téged.

Bár én a legtöbbet fölfújt dolognak érzem nem vagyunk egyformák és ha téged ennyire zavar akkor ideje közölni mert ennél csak rosszabb lesz a helyzet ha még jobban felhúzod magad. Kössetek kompromisszumokat.

Nálam egy kompromisszum lenne, ha

1. heti egy alkalommal sem viseli el a családomat

2. asszony szerint a családom már nem a családom

3. ki akarja tiltani a házamból a családomat (amit irigyel is, hogy sajnos a nagyszülők a férj nevére írták)

Szóval a kompromisszum az lenne, hogy most takarodik el a háztól, vagy azonnal?

Normális, telefonálós család...aha, persze. Mondd, téged a szüleid hogy hoztak össze, faxon?

Hogy fogják tisztelni az apjukat? Egyfelől nem fog kisbaba módján gügyögni amikor nagyobbak lesznek. Egy pici babával az ő szintjén gügyögünk, egy nagyobb gyerekkel meg az ő szintjén beszélünk. A gyerek meg azt a szülőt tiszteli és szereti aki foglalkozik vele. Ennyi.

Nem akarlak megbántani vagy ilyesmi, de nem az a bajod véletlen, hogy ahelyett, hogy veled foglalkoznának mindenki a babát szeretgeti? Ő róla érdeklődnek, stb.

A szavaidból kivéve, a férjed is inkább velük foglalkozni, nem veled. Ha ez a probléma, leülhetnétek megbeszélni, hogy attól még hogy anya lettél nő is vagy és kezeljen úgy.

Bár a magánvéleményem az, hogy a férjed irtó aranyos amiért ennyit foglalkozik a gyerekkel. Az éneklős rész kifejezetten mosolyt csalt az arcomra.:)

Egyébként ezt a ház dolgot meg végképp nem értem, férj és feleség vagytok ezek után a közösen megszerzett vagyon eleve közös tulajdon, kivéve ha házassági szerződés van. Vagy rosszul tudom? Mindenesetre az elég csúnya dolog, ha ez a ház kérdés ennyire kiakaszt. Mármint közösen éltek benne, még ha jogilag mégsem közös akkor is a te otthonod is. Ha a férjed, nem dörgöli folyton az orrod alá, hogy ez az ő nevén van miért akaszt ez ki ennyire?

Nézd a legtöbb nő ilyen férjről és apáról álmodik. Szerintem sokkal őszintébb és szeretet teljesebb kapcsolat alakul ki egy ilyen szülővel mint egy karótnyelt farokkal aki hétvégén talán kegyeskedik két híradó között levinni a kölköt biciklizni egyet ha már ennyit nyafog miatta aztán ezzel le is tudta az apaságot egy hétre. Kell a gyereknek a kötődés és hogy érezze hogy szeretik. Te egy sokkal ingerszegényebb környezetből érkeztél így az ő zsongásuk zavar. Erre írtam én és többen is hogy beszéld meg a férjeddel hogy neked ne kelljen körülugrálnod őket. Addig találj valami más programot amíg ott vannak ők kiélvezik a babázást neked meg nem kell jó pofiznod.

Erről a ház dologról meg vagy akadj le vagy beszéld meg a férjeddel. Egyrészt úgy csinálsz mintha terrorban élnél hisz nem a te házad te még szólni sem mersz a másik oldalról meg szidod a férjed hogy nem férfias. Na most akkor egy olyan ember akivel lehetetlen leülni beszélni de akkor minek szültél neki vagy egy empatikus kedves ember aki épp nyakig rózsaszín felhőkben lubickol? Mert ha a második akkor ne mivelünk vitatkozz hanem tegyél úgy mintha felnőtt nő lennél és beszéld meg a pároddal a problémáidat.

Nekem nagy vágyam hogy a gyerekeim nagy családban nőhessenek fel és az apjuk rajongjon értük. A nagycsalád valószínűleg nem lesz meg de én a földhöz verném a valagam a te helyzetedben. És ahogy látom itt mindenki más is így gondolja így olyan választ nem fogsz kapni amilyenre vársz. Ülj le a pároddal és keressetek olyan megoldást a dolgokra ami mindkettőtöknek megfelel.