Miért ennyire idegesí a férjem? Nemrég ikreink születtek, első babák és folyamatosan nézi őket, beszél hozzájuk, gügyög a kis ágy mellet, pedig még nem is értik.

Mekkora egy barom vagy de komolyan!

Örül neki hogy ilyen a férjed meg családtagok.

Mit szólnál ha a kutya se nézne feléd,szarnának rád és a férjed is szarna rátok?

Amúgy itt tévedsz: a gyerekeknek igenis az a jó, ha folyton tutujgatják őket. Legalábbis, úgy vettem ki, hogy még relatíve újszülöttek. Amikor majd 2-3 évesek lesznek és tanítjátok őket tőletek külön aludni, na, akkor értem a szigort, de addig? Ha a gyerek nem érzi a folyamatos tutujgatást, főleg ebben a korai szakaszban, akkor nem alakul ki benne az a fajta elemi kötődés és bizalom, ami nélkül kezelhetetlen, rideg, távolságtartó gyerekek (és felnőttek) lesznek.

Az nagyon nem normális, hogy csak egy telefonnal reagálod le a testvéred gyerekét. Ez azt az üzenetet közvetíti, hogy magasról teszel rá. Kérdező, nem azt mondom, hogy veled van a baj, de... Veled van a baj. A férjed és a családja csinálja jól. A gyerekeknek jól, legalábbis. Így nem lesznek annyira érzelmi analfabéták, mint az anyjuk, ami valljuk be, hasznos dolog.

Nagyon sok értelmes válasz jött a kérdésre, kár hogy téged bánt. Azt hiszed, a te álláspontod az egyedül normális, de úgy viselkedsz mint egy autista. Nem férfias, hogy imádja a gyerekeit? Az én férjem konkrétan hozzá sem nyúlt egy évig és pelenkázni sosem volt hajlandó, mert nem bírta a kaki szagot. Értsd: amikor ő vigyázott rá hogy egy órácskára elszabaduljak, mire hazaértem folyt a gyerek harisnyáján keresztül az anyag. Na, az volt az igazán férfias, igaz? Kár hogy mindez újabb szögeket vert a házasságunk koporsójába.

Én összetettem volna a két kezem anno ha a párom segít, sőt: örömmel teszi ezt. Büszke lettem volna ha fényképeket visz a munkahelyére.

Tovább megyek: a párom külföldi, nekem a szüleim már rég meghaltak. A lányom úgy nő fel, hogy nem tudja, milyen az ha nagyszülei, nagynénjei, családja van valakinek. Iszonyú szeretet éhség van benne, és olyan mint a kiskutya, mindenkit rögtön a szívébe zár aki egyszer meglátogat bennünket.

Tedd össze a két kezed, hogy a te gyerekeid így nőnek fel. Nem tetszik neked és a hozzászólásaidból látszik hogy valami nagyon nem stimmel nálad. Csak azt nem értem, mit akartál ezzel a kérdéssel? Hogy sajnáljunk?

A halott emberekről meg annyit: nem hullákhoz hasonlítják őket hanem az eltávozott szeretteikre emlékeztetik őket a gyerekek. Ezzel megint csak minden normális ember így van.

Érdemi választ akarsz egy olyan anyukától aki egyedül neveli a gyerekét és szó szerint senki nincs aki segítsen neki? Légy hálás.

"Miért nem fogják fel,hogy ők már nem a család részei?"

Hát te hülye vagy. Nem a család része? Ha az én párom mondana ilyet, hogy a szüleim nem a családunk része, abban a pillanatban dobnálak ki. Normális vagy te? Látom, hogy csonka családban nőttél fel, de nem normális amit te művelsz.

Én értem, hogy a tágabb család idegesít, biztos meg lehet velük beszélni, hogy szeretnél egy kicsit a picikkel pihenni, és megkérni őket, hogy egy adott (másik) időpontban jöjjenek, amikor mondjuk a férjed is otthon van, és addig ő foglalkozik velük, te meg pihensz vagy elmész barátnőzni vagy akármi.

De abban nincs igazad (szerintem), hogy a férjed férfiatlan lenne, mert örül a gyerekeinek. Szerintem ennél kevés szexibb dolog van, amikor egy férfi őszintén szereti az "ivadékait", és kifejezetten büszke rájuk, mutogatja őket és szívesen foglalkozik velük. Most ez, később elviszi őket mindenféle programra, azután sportolni járnak együtt, vigasztalja őket, amikor az első barátnőjük összetöri a szívüket, megbíznak majd benne és egy általános, jó kapcsolatuk lesz, ami mindenkinek (neked is) csak a hasznára válik. Ennél férfiasabbat őszintén szólva el sem tudok képzelni. Vagy te azt várod, hogy feléjük se nézzen, csak morcosan állítson haza (mint általam ismert túlságosan is sok friss apuka), és vonjon kérdőre, miért nincs elmosogatva és meleg vacsora az asztalon? Az férfias lenne? Szerintem ez sokkal férfiasabb (felelősségvállalás, családcentrikusság, akármi).

Arra esetleg megkérheted, hogy legalább reggel, amikor te pihennél, ne énekeljen nekik. De arra nem kérheted, hogy ne szeresse a gyerekeit és ne foglalkozzon velük, milyen kegyetlenség lenne már ez?