Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi az a kifejezés, hogy "menekül kapcsolatba"?
Azokban az esetekben nyer értelmet a fenti szókapcsolat, ha valaki egy megoldatlan élethelyzetét úgy próbálja kezelni, hogy az első szembejövővel meggondolatlanul kapcsolatot létesít. Pl. rossz szülői légkör, megromlott házasság, anyagi nehézségek, de lehet akár a magány is...
A lényeg, hogy nem azért jön össze valakivel, mert vele olyan jó, nem is ismeri ki igazán a párját, hanem "mindegy, csak legyen valaki" alapon vág bele.
Ilyenből pedig tényleg sok van. Mikor még társkeresőztem, rengeteg férfinál éreztem, hogy neki azért kell kapcsolat, hogy attól megváltozzon az élete problémás része - amit egyébként maga is meg tudott volna elvileg változtatni, de a kapcsolattól várta a megoldást.
Nekem az a furcsa a szókapcsolatban, hogy az ember nem mindig tudhatja, hogy kivel lehet tökéletes kapcsolata, szóval nem értem milyen standardból veszi úgy a másikat, hogy ő csak egy "valaki" és nem a "megfelelő". Mihez viszonyítva megfelelő?
Azzal egyetértek, hogy nem kell együtt lenni valakivel, akivel nem érzed jól magad! Abszolút.
De másképp úgy hangzik a "ne menekülj a magánytól" szöveg, mintha arra sarkalnál valakit, hogy meg se próbálja.
Sok embert hallok normálisan és természetesen arra panaszkodni, hogy épp nincs senkije, kellene ismerkedjen. Honnantól válik ez magánytól való meneküléssé?
Azt megértem, hogy valaki a gondjaitól menekül feledésbe, de a magánytól menekülni, milyen elvont fogalom az?
"Mikor még társkeresőztem, rengeteg férfinál éreztem, hogy neki azért kell kapcsolat, hogy attól megváltozzon az élete problémás része - amit egyébként maga is meg tudott volna elvileg változtatni, de a kapcsolattól várta a megoldást."
Abszolút egyetértek. Ez érthető, hogy ne a kapcsolattól várd a megoldást a saját személyes életedre. De másképp a kapcsolat: hogyha örömet okoz, jó, akkor közvetlen "megoldást" nyújt a magányra. Ha az egyedüli probléma a magány érzés, pl.valakinek másképp rendben van az élete, azon kívül, hogy egyedül érzi magát, erre nem megoldás a kapcsolat?
Nem szeretek korral, meg élettapasztalattal jönni, de most megteszem. Sok kapcsolatom volt életemben, és volt köztük olyan, amiben magányosabb voltam, mint egyedülállóként. A magány egy állapot, amit önmagunkban hordozunk.
Aki egyedülálló, az nem feltétlenül magányos. Miután helyretettem magamban sok dolgot, már nem voltam magányos, tudtam egyedül is élvezni az életem, nem azért kerestem kapcsolatot, hogy legyen valakim, hanem azért, hogy olyan valakim legyen, akivel tényleg jól érzem magam.
Lehet kísérletezgetni, hogy hátha X, vagy Y jó lesz. Régen én is így csináltam. Sajnos ennek az a hátulütője, hogy az ember begyűjt egy csomó negatív párkapcsolati tapasztalatot, és akár addig is eljuthat, hogy neki nem is kell többé férfi/nő.
Kísérletezgetés helyett sokkal fontosabb az önismeret: annak tudatosítása, hogy milyen vagyok, milyen tulajdonságokat tudok értékelni a társamban, milyen értékeket tartok fontosnak, mi az, amivel a világból ki lehet kergetni és erre figyelni már az ismerkedés kezdetétől. Ha csak egy kis ellenérzés is volt bennem, akkor inkább nemet mondtam a kapcsolatra! Válogattam, nem kicsit. Sokan tituláltak emiatt felszínesnek, nem zavart. Ugyanis néhány hónapon belül olyan társam lett, amilyenre mindig is vágytam, sőt, még felül is múlja az elképzeléseimet. Ha leállok kísérletezgetni, akkor lehet, hogy elsétálunk egymás mellett és soha nem találtam volna meg, mert épp valamelyik kísérletezgetős kapcsolatba vagyok beleragadva, reménykedve, hogy hátha működik.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem volt jó bárki, csak az az egy! Azóta már együtt élünk és most sem választanék mást.
"Mikor még társkeresőztem, rengeteg férfinál éreztem, hogy neki azért kell kapcsolat, hogy attól megváltozzon az élete problémás része"
Ez érdekes, mert én meg a nők esetében érzem 10 ből 10 szer ugyanezt. Sőt, ők már rossz kapcsolat esetén is egy másikba menekülnek. Egész életemben 3 nőt imsertem meg, akik huzamosabb ideig képesek voltak a saját lábukon megállni, (értsd, évekig nincs, iletve nem volt kapcsolatuk) Az összes többi egyik kapcsolatból a másikba ugrik, konkrétan heteken belül. A férfiaknál azért erről nagyon nicsen szó, illetve elvétve.
# 5 Mikor mondtam ilyent, semmit sem mondtam senkiről konkrétan.
Nekem sem kell senkit, csak azért, hogy legyen valakim, nekem maximum csak akkor kell valaki, amikor ténylegesen megismerkedem valakivel, akiben látok valamit, és érzéseket kelt bennem.
Azt sehol sem mondtam, hogy mindenkinek kapcsolatban kellene lennie. Csak annyit, hogy akin látszik, hogy úgy érzi, hogy szeretne kapcsolatot, az szerinted ne probálkozzon senkinél, mert ez valami "menekülés"?:)
# 7: Korrigálok, mégis van tapasztalataim. Szingli nőismerőseim kb. 80%-a évek óta egyedül van és nem tervez ezen bárki kedvéért változtatni. Természetesen én is ismerek kapcsolatfüggő nőket, bár egyikük most már lassan egy éve él egyedül és egyre jobban érzi magát.
(Egyébként én magam három évig éltem egyedül, mire lett párom - ebből két és fél évig még csak nem is ismerkedtem semmilyen módon.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!