Nagyon felhúztam magam. Vannak még ilyen gondolkodású emberek?

Jól kezdődik. Párommal nemrég jöttünk össze, de az édesanyja már rossz szemmel nézi. Most pontosan azon tört ki a vita, hogy páromék dunántúliak, én meg "csak" borsodi. Párom előreszaladt az időben, és nagy örömében meg tervezgetésében elmondta az anyjának, hogy szívesen jönne ide hozzám lakni Borsodba.

Nem faluban élek, nem putriban, hanem egy közepes városban, fehér lány vagyok, akit ide pottyantott le a gólya. De szeretek itt élni, páromnak meg mindegy.

Erre az édesanyja megmondta, hogy szó se lehet róla, hogy mi Borsodban lakjunk, nekem minimum Pest megyéig fel kell költöznöm, mert az a jó rész, idézem: "Borsod megye lepra megye lepra emberekkel".

Nagyon eldurrant az agyam. Mi jogon lepráz le a tisztességes szüleimet és engem? Én már csak akkor leszek jó lány, ha minimum Pest megyééig felmegyek? Na nem, ezt meg is mondtam. Mellesleg sosem volt még Borsod megyében "elvből", és hozzánk sem kíván jönni.

Párom szerint hagyjuk rá, de akkor is, érzem, hogy lesznek itt még bajok ezzel a dunántúli úri népséggel... Mellesleg sosem volt még Borsod megyében "elvből", és hozzánk sem kíván jönni.

24/L