Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Költözzek össze a 3gyerekes párommal aki nem él együtt a feleségével, de nem is vált el tőle? 25 vagyok ő 39, mindenben jól kijövünk de rám szakadt a felelősség súlya és úgy érzem fiatal is vagyok ehhez. Azt kéri köteleződjek el mellette.
Ha én komolyan gondolom tegyen ő is így. Eddig beadtam a derekam és azt mondtam kivárom míg elválik, de a környezetemre nem tudok nem hallgatni. Nem tudtam kijelölni a határaimat és most már úgy látom menthetetlen a dolog, azt tanulta meg hogy velem bármit meg lehet tenni. Költözzek össze vele, vagy álljak ki végre magamért és mondjam azt hogy nem, amíg el nem válik?
25 éves vagyok ő 39. A történethez hozzátartozik hogy az egész kapcsolat borzasztó nehezen indult, én nem is akartam tőle semmit, de lassan ahogy megismertük egymást árjöttünk mennyire hasonlítunk és hogy ugyanazt akarjuk az élettől. A személyiségéből sok minden hiányzik, ami nekem fontos lenne, de ő nem ilyen. Ezen kívül a teljes kapcsolatunk alatt betartott minden ígéretet, nincs az a veszély hogy visszamenjen a feleségéhez. Ettől függetlenül tudom, hogy örökre harmadik leszek. És hogy nem vált még el, pedig tudja hogy ez nekem és minden épeszű embernek mennyire fontos, kezdi ellehetetleníteni a kapcsolatot. Nagyon viharosan kerültünk közel egymáshoz. Elhatároztuk hogy együtt, onnantól kezdve hozzám költözött ami nagyon megviselte. Gyászolta a szétment házasságát, nem találta a helyét a számára új környezetben én meg teljesen szerelmes lettem. Láttam hogy szenved és nemt udtam neki segíteni, mert nem mondta el mi a baja. Majdnem beleőrültem hogy nem viszonzott szeretetet kapok hanem folyamatos szenedést amit ráadásul nem is értek. Meghaltam volna érte ő meg teljesen elzárkózott. Akkor beszéltem először a feleségével, ez mentette meg először a kapcsolatot, mert elmondta hogy min megy keresztül a férfi, adott hozzá egy "fordítókulcsot". Hát nem egyszerű eset, de senki sem az.
Ő majdnem egy az egyben olyan mint az apám (akire meg én hasonlítok nagyon). Apámmal pár éve értek szót, előtte tönkretette a kamaszkoromat az állandó kritizálásával. Amióta rájöttem hogy azért nem bírtam elviselni mert annyira egyformák voltunk, teljesen jó a kapcsolatunk. És most egy ugyanilyen emberrel, egy életnagyságű tükörrel készülök összekötni az életem. Volt már szó házasságról is (nem vagyok házasságpárti, de jól esett) de elég komolytalanul ahngzik ha még a meglévő kapcsolatát sem bontotta fel.
A másik komoly gond az, az hogy nem tudok kiállni magamért, a saját elhatározásaimért. A kapcsolat legelején mondtam, tegye rendbe a régi életét, induljunk tiszta lappal. Költözzön el, váljon el, adok neki időt, utána kezdhetünk valamit közösen. Addig győzködött amíg ezt elengedtem és azóta is renegeteg általam megalázónak vélt helyzet, surlódás, szenvedés keletkezett ebből.
Kompromisszumra azóta sem nagyon képes, én pedig elnyomottságot tanultam egész gyerekkoromban, ezért úgy nyomom el magamat ebben a kapcsolatban is hogy észre sem veszem. Utólag jövök rá, szólok, de már késő hisz már azt tapasztalta a másik hogy velem bármit meg lehet tenni.
Amilyen értelmesen fogalmaztad meg az egész történetet, én úgy gondolom neked 25 évesen, jobb ha kimaradsz ebből a kusza kapcsolatból.
Remélem nem veszed sértésnek a dolgot. Nekem az jött le a sztoriból, hogy nem jó párkapcsolatban vagy. Magad is írtad, hogy mekkora szenvedések voltak stb...
Biztos kell ez neked? A 3 gyereke majd megnő idővel, de tőled meg lesz egy negyedik? A közös jövőt vele látod? Hogy nézne ki...??
Tudom, hogy minden második ember elvált,vagy különmegy a párjától gyerek mellett, gyerek nélkül is, de olyan fiatal vagy még ehhez szerintem....
A legszebb éveidet pazarlod el egy életképtelen, puhap@csű sz@ralakra (bocs a jelzőkért, de ezek a legfinomabbak, amiket erre a hímnemű egyedre hasznàlni tudok).
Csak azt gondold végig, hogy ha az egyik barátnőd elédállna, hogy évek óta viszonya van egy korban nem hozzáillő, 3 gyermekes, házas apukával, akinek esze ágában nincs válni, és/vagy leszakadni az exasszonyról, te mit tanácsolnál neki? Azt, hogy szenvedjen nyugodtan tovább, majd szüljön apukának egy negyedik, egy ötödik és egy hatodik gyereket is szeretői státuszban, vagy azt, hogy kapja össze magát, hiszen fiatal, gyermektelen, mobilis, és egy megalázó kapcsolatnál azért lényegesen jobbat érdemel?!
Alacsony önbecsüléssel az életben nem lesz harmonikus kapcsolatod. Azt nem tudom, a mostani helyzettel mit kéne tenni, de az biztos, hogy míg magad nem rakod rendbe, sem ezzel a pasival, sem mással nem lesz jobb. Sőt. És hát ez persze nyilván az élet egyéb területeire is hatással van.
Az az ember, aki dolgozik azon, hogy megtalálja a saját belső egyensúlyát és ténylegesen tesz érte, mind egészségesebbé válik lelkileg, nyer stabilitást, racionalitást, stb.
Ez még, mondanom sem kell, azzal jár, hogy könnyebben felismeri a saját határait, könnyebben marad következetes. Az önismerettel rendelkező egyén (és itt arra gondolok, hogy ténylegesen foglalkozik a lelke megismerésével) gyengeségében is erős. Nem hagyja magát rángatni, mert amikor életbe lépnek a rögzült hibás működési minták; észreveszi és megvizsgálja az adott helyzetet. Persze, így is lehet, hogy hibás döntést hoz, de hogy ez már nem automatikusan történik; már az hatalmas előrelépés.
Nem kell nagyot akarni egyből. Kis lépésekkel érdemes haladni.
Ha egyedül nem megy, segítséggel, bárhogyan. Csak egy életünk van, és nem élhetjük másokért. Értünk se el más. A saját boldogságáért mindenki saját maga felelős.
A helyedben kisétálnék ebből a kapcsolatból.
A saját történetemből hátha okulsz.A férjem megcsalt,kidobtam,de nem is nagyon törte magát a bocsánatomért.Van egy kisfiunk.Én rögtön beadtam a válást.A nő 3 hónapos viszony után engedett a férjem kérésének,összeköltöztek.A férjem pedig próbál hozzánk visszatáncolni.Látom,hogy szenved.De elég szenvedést okozott.Ez már az ő problémája.
Új kapcsolatot csak úgy érdemes kezdeni,hogy az előzőt elengedtük,meggyászoltuk.Még egy rossz házasság után is van gyászfolyamat.
Fiatal vagy, minek kötöd le magad egy 3 gyerekes 14 évvel idősebb maga sem tudja mit akar ember mellett?
Az önbecsülésed rakd rendbe pszichológus segítségével!
#14: Pont ezt látom a páromon is, mint a te esetedben. Nem azért válik mert ő akar hanem mert már sokat hibázott és a feleség nem tud neki megbocsájtani. De az hogy ezt nekem elmondja, rettentő megalázó. Így nem lehet új kapcsolatot kezdeni.
Költőnő, nagyon köszönöm a választ, igazán hasznos. Én is azt látom, hogy ezt kell tennem, jó ideje. Csak aztán mindig jött egy pasi, akinem nem tudtam nemet mondani (mert szeretetre vágyom és alacsony az önbecsülésem) akivel persze nem volt jó mert alacsony az önbecsülésem és ez egy ördögi kör, amiből csak akkor tudok kiszállni ha nemet mondok és időt szánok önmagam megismerésére és megszeretésére.
Sógornőm harminc évesen összejött egy házas kétgyerekes férfivel. A pali nem akart elválni, mondván nem a papír a fontos blabla, odaköltözött sógornőmhöz, gyereket már nem akart, mert neki már van két nagy. 7 év után volt hajlandó beadni a válást. Viszont ahogy elvált a feleségétől, szakított és elköltözött tőle egy másik nő miatt. Most ott tart sógornőm, hogy 38 éves lesz se gyerek se pali semmi, mert azért elvitte mindennek a felét, mert hát úgy fair.
Nehogy te is így járj.
én biztos nem tenném
mi is 25 és 39 évesek vagyunk, de egyikünknek se volt házassága, gyereke, semmi ilyen
ha bármi lenne nem is ismerkedtem volna párommal
amiket írsz az elnyomásról már csak az is önmagában elég, hogy kiszállj a dologból
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!