Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha pillanatnyilag mélyponton van az életem, hogyan tudnék az önbizalmamon javítani?
A párkapcsolatomra is kihatással van ez, sajnos, ezért a kategóriaválasztás :)
Nemrég az albérletből is el kellett költöznünk párom anyukájához, mert a tulajdonos eladta a lakást, és mi nem tudunk most megengedni magunknak egy új albérletet (évek óta nem emelt a bérleti díjon, pedig körülöttünk minden hasonló lakás másfélszeres áron megy már, plusz van egy cicánk, akit kb sehol nem látnának szívesen). Nagyjából egy hétre rá a munkahelyemen is felmondtak nekem, új helyet meg nem kereshetek még, mert egyetemre járok, az utolsó félévem, és most elég patthelyzetben vagyok, mert diákmunkára kb sehova nem vennének fel, mert mindenhol még minimum fél évig tartó diákviszony kell (nekem max márciusig lesz), nem-diákmunkára meg diploma és idő hiányában (szakdolgozatírás mellett nem tudok teljes munkaidőben dolgozni) nem vesznek fel. Ami persze, egy átmeneti állapot, decembertől már keresek aktívan mindenféle munkát, de most még mindig van egy-két hónapom, amikor csak itthon vagyok, a szakdolgozaton kívül semmi dolgom, és ráadásul még kicsit fel is szedtem magamra pár kilót az elmúlt időszakban (52kg voltam, amikor megismerkedtünk a párommal, lassan három éve, most vagyok 63...).
Egy rettenetes emberi lénynek érzem magam, aki se nem kívánatos, csak a pénzt viszi amúgy is, hozni nem hoz semmit a konyhára, és úgy általában értéktelen. Még anyósom építő jellegű hozzászólásait (pl megmutatta, a mosógépen melyik beállítás mit csinál) is kritikaként élem meg, pedig tudom, hogy nem az, de úgy érzem, ő is semmirekellőnek tart.
Minthogy egész nap itthon vagyok, csak néha-néha megyek el adatgyűjtésre meg tesztkitöltetésre itthonról (néhány órám van csak, azokra már csak unalmamban is bejárok, de az nem túl szociális helyzet), ezért úgy várom haza a párom a munkából, mint a megváltót, de szerencsétlen meg pihenne kicsit, foglalkozna a maga kis szöszeivel. Egyébként nagyon megértő és törődő, de azért neki is szüksége van nyilván szabadidőre. Amit tudok, értek, szeretnék megadni neki, de valahogy nagyon nehezemre esik nem magamhoz láncolni egész éjszakára.
Barátnőim vannak, csak perpill mind külföldön. Egyik tanul, másik egyébként is ott lakik, harmadik dolgozik... Hobbim is lenne, de mivel a hobbimon keresztül vannak a barátnőim is, és minthogy kb mindenki külföldön van vagy nagyon elfoglalt (két-három munkahely egyszerre, pl, doktori képzés, satöbbi), ezért most érdeklődés hiányában szünetel.
Mit tehetnék, hogy az önbizalmam kicsit visszaszerezzem erre az átmeneti időszakra? A páromnak már kezd kicsit elege lenni ebből az állapotból, eddig is tapadós-ragadós voltam, de most már kezdek túlzásba esni, ami már nem tetszik neki. Főleg, hogy az önbizalmam megcsappanásával egyszerre jelent meg a féltékenység és irigység összes egyéb tünete is. Többet hisztizek és veszekszünk, és már azon is elkezdtem parázni, hogy emiatt őt is el fogom veszíteni.
Mit tudnék tenni szerintetek, hogy kicsit rendbe szedjem magam?
válasza:Sportolj. Ha mást nem legalább napi 1 óra séta. Nem kell hozzá edzőterem, drága felszerelések, pénz.
Az aktív testmozgás az sokat javít alapból a hangulaton, idővel az alakon, és önbecsülésen.
Vagy csinálhatsz otthoni edzéseket. YT és egyéb videómegosztók is tele vannak vele. A jógától, a kick box edzésekig...
Kezd el a sportot. Ha nagyon nem visz rá a lélek, akkor csak sétálj. Kezdetben ez is elég. Csak rendszeres legyen és kitartson 1 órát.
válasza:Nem akarok beled rugni, de az irasodbol az jott le, hogy neked konkretan nincs eleted a parodon kivul, de kifogasaid, hogy miert nem csinalod ezt vagy azt, az van boven.
Ha zavarnak a kilok, akkor ket honap alatt az otthonlet alatt elkezdhetsz egy uj mozgasformat (napi 1 ora zumba, mas napokon pilates pl.), tengernyi oktatovideo van a youtubeon (plusz ennyi idovel meg az etkezesedre is odafigyelhetsz jobban) Esetleg ha van ilyen iranyu erdeklodesed elkezdhetsz abszolut hobbiszinten valami erdekes nyelvet tanulni. Azzal is el lehet molyolni. Vagy megtanulhatsz nehany extran kulonleges etelt elkesziteni, vagy kereshetsz munkat (volt olyan baratnom, aki passzivon dolgozott egy tok jo munkahelyen, holott az a legtobb helyen tilos, de megis megtalalta). Annyi minden van am a kifogasok arnyeka mogott:).
válasza:Kedves Kérdező! Abszolút megértem és átérzem a helyzeted! Én is voltam hasonló helyzetben, én most 27 éves vagyok, és már kinőttem ezt az időszakot. Szerintem hasznodra válik a tanácsom:
- kevés a dolgod! azt mondod: unalmadban bejársz egy két órára, de szakdolgozat mellett nem tudsz vállalni egyéb munkát. Ahogy az előttem szóló mondta: ennek valóban kifogás-szaga van! és hidd el, ez önbizalom csökkentő! én is dolgoztam teljes munkaidőben szakdolgozat mellett, az nem egy egész-napos elfoglaltság! délután 5 és este 9 között is lehet írni, van rá egy fél éved! most ne ülj otthon, keress pénzt, attól nagyon is megnő az önbizalom, és a párod is kicsit vissza fog majd venni az agarakkal. van részmunkaidős állás is, ami nem diákmunka, illetve vannak otthonról végezhető munkák is, én teljes állás mellett is csinálok ilyen munkát
- valóban fontos, hogy magaddal foglalkozz egy kicsit, és ne a párodat várd mint a megváltót- ami tudom hogy nehéz, mert én is ezt csináltam, végül is a párod- hanem magaddal törődj, itt jön képbe a sport, a táplálkozás, azolvasás olyan témákban amiket szeretsz és érdekel, fejleszd magad! van mit! nekem is van mit, mindenkinek van mit fejlesztenie magán! hidd el, hogy több önbizalmad lesz, ha többet tudsz azokról a dolgokról, amik érdekelnek, de még nem foglalkoztál vele érdemben mert mindig "más dolgod" volt. a szakdoga megint nem kifogás, azt lehet délután 5 és 9 között írni, a kutatásokat meg szintén el lehet végezni munkaidőn kívül (de igen:) )
- a harmadik....szerintem nem túl jó fej dolog a párodtól, hogy nehéz helyzetben elutasítóan viselkedik, szabadidőt kér, stb, és ráadásul az önbizalmadat is elveszi az ő viselkedése...lehet, hogy a párváltáson is el kellene gondolkodni, illetve azon, hogy lehet, hogy valóban ő-e az igazi...én nem a párod ellen beszélek, de az nem túl jó jel, ha egy nehéz élethelyzetben még jobban megnehezíti a te lelkiállapotodat. Össze kellene tartani, nem még azzal kínozni téged, hogy oldd meg a gondjaidat egyedül, neki szabadidő kell...akkor lehet hogy valóban egy kicsit elege van belőled, ami mindkettőtöknek rossz.
A párom teljesen támogató és megértő, csak érthető módon határokat szeretne húzni, hogy ne csak az én problémáimból és én igényeimből álljon az összes együtt/itthon töltött időnk.
De köszönöm mindenkinek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!