Távkapcsolat 40 évesen. Bízhatok-e a partneremben?

2 és fél éve megismerkedtem neten egy férfival. Mindketten 40 évesek vagyunk. Akkor kapcsolatban éltünk, de egy éve ő egyedül van, én is, csak egy háztartásban az exemmel. 200 km választott el, kétszer találkoztunk. Eleinte napi kapcsolatban voltunk. Ma már kevésbé, külföldi munkát vállalt. 10 naponta hazajön, de bizonyos dolgok miatt már egy éve nem tudtunk találkozni, csak telefonon beszélünk. Olyankor minden van, elmondja mi történt, mit csinál, mit intéz és teleszex is van. Egyre de egyre nehezebb a várakozás. Szex nélkül bírom, már egy éve voltunk együtt, úgy érzem megcsalnám, nem is jut eszembe mással, nem kívánom csak vele. A gondok előtt velem tervezte a jövőt, de most nem akar a szegénységbe, kilátástalanságba rángatni. Sajnos egyre jobban elhatalmasodik rajtam a féltékenység, főleg mivel kikezdtek vele. Állítja, hogy őszinte, el mondta ezt is, hogy undorodik attól a nőtöl, aki egyébként ápolt, csinos, csak idős és határtalanul rámenős, szószerint felkínálkozott és gusztustalanul mutogatta magát neki és állítja nem volt semmi köztük. A kérdésem az lenne, főleg hasonló korú férfiakhoz, hogy kibírja-e azt egy férfi, hogy egy éven át csak teleszex van? Legutóbb úgy ment ki, hogy csak az első nap voltunk "együtt". Nem tudom mennyire hihetek neki. Amikor le akarom zárni az egészet, nem engedi. Hív, magyaráz,nem érti. Ragaszkodik, de miért nem tudom. Sose mondta, hogy szeretne. Igazából én is reménykedem, hogy egyszer, ahogy beszéltük, vége lesz a rossznak és együtt lehetünk. Azt mondja engem kíván, engem lát maga elött, fényképe is van nem egy. Szóval bízhatom-e benne? Kibír egy férfi ennyi időt? Megőrjít a tudat, hogy miközben szenvedek a hiányától, ő mást ölelgethet. De akkor én mire kellek? Egy gyermekem született tőle,az én döntésem volt, nem kértem, kérek semmit. Nem azért szültem meg. Bocsánat, hogy hosszú lett.