Hosszú ideig tartó egyedüllét után az összeköltözéstől való félelem normális?

Egyikőnk sem olyan fiatal már, a harmincas éveink közepén járunk. Egy éve vagyunk együtt, szeretjük egymást, jelenleg távkapcsolatban élünk, kétszáz kilométer választ el minket. Nemsokára összeköltözünk egy kisvárosban, nem messze Budapesttől. Mindkettőnknek óriási lépés lesz ez, hiszen én született budapesti vagyok, ő pedig gyerekkora óta Pécs közelében él. Eddig alig vártuk mindketten, hogy meglegyen a közös otthon, mindent megterveztünk olyan kis apró dolgokig, hogy milyen függönyünk legyen és milyen kutyát válasszunk. Emellett viszont van bennünk egy bizonyos szintű félelem, főleg az én részemről, hiszen nyolc éve élek egyedül, az exeimmel nem költöztünk össze, ők csak "átjártak" hozzám. Előtte tíz évig együtt éltem valakivel. Ez a nyolc év azt hozta magával, hogy berendezkedtem az egyedüllétre és most, hogy komolyra fordultak a dolgok, megijedtem. Furcsa belegondolni, hogy nem üres lakásba fogok hazaérni és alkalmazkodnom kell majd, pedig eddig pont erre vágytam. Párom is fél egy kicsit ettől a nem kis változástól, de ő sokkal lazább, szerinte mindent túlaggódok.

Az érdekelne, hogy másoknál is, akik előtte sokáig éltek egyedül, voltak ilyen félelmek?