Most komolyan velem van a baj, vagy szimplán a mai világgal?

Elgondolkodtattal. En a masik oldalrol latom ezt. A ferjemmel szerelembol hazasodtunk ossze 11 eve, ot ev jaras utan. Tudtuk, hogy a szerelmen kivul nincs bennunk semmi kozos, se erdeklodes, se ertekrend, se semmi. De olyan erosnek bizonyult a szerelmi szal, hogy azt gondoltuk, keptelenek lennenk egymas nelkul elni. Azota felnottunk, szuletett ket gyonyoru gyerekunk, de irto nehezek a mindennapok. Sok konfliktus, vita, es hat ennyi ev utan a legintenzivebb szerelem is elmulik. Persze van meg boven erzelmi kotelek, de a szurke hetkoznapok nehezek. Emiatt pont azon gondolkozom sokat, hogy erdemes-e a szubjektiv erzelmekre alapozni egy házasságot, egy családot. Mi lett volna, ha az eszemre hallgatok es elengedem a szerelmemet es egy objektive jobban hozzam illo part valasztok, akivel hasonlo a hobbink, a gyereknevelesi elveink, az ertekrendunk.

Masreszt pedig a platoi szerelem sokszor csaloka. Ha megismerned a fiu rossz oldalait is (mindenkinek van), meg az is lehet, hogy elviselhetetlennek tartanad ot. Nem?

Leírom amit gondolok, ne vedd támadásnak csak egy vélemény:

Kapcsolatod még nem volt, de te megmondod a tutit hogy így meg úgy az emberek...

1 az ő életük ne te mondd meg hogyan éljék

2 tapasztalatlanul egy témába beleszólni nem szabad(nem csak párkapcsolatira gondolok)

3 ha az emberek egyoldalú szerelem után, nem keresnének új párt nem lennének újra szerelmesek már kihalt volna a fél bolygó.

4 szép ahogy gondolod, meg szeretnéd, (én is hasonlóan gondoltam fiatalon) de igazából semmi értelme. Élj úgy ahogy neked megfelel, mást bírálni felesleges, a saját háza táján sepregessen mindenki. Megváltozni nem fog senki a te kedvedért, vőleg nem az egész világ :)