Valaki meg tudna nyugtatni? Nagyon furcsát álmodtam.

Van párom, másfél éve. Nagyon szeretem őt. És nem lennék képes megcsalni, még csak másik fiúra ránézni sem. (Párkapcsolati érdekeltségből.)

Mégis, elmúlt éjjel azt álmodtam, hogy egy hatalmas villában voltam több baráttal, ismerőssel, és ott volt egy vadidegen idősebb férfi is. (Sosem fantáziáltam idősebb férfiakról, egyenesen taszítanak, főleg ha van arcszőrzetük.) És álmomban izzott köztünk a levegő, tetszettünk egymással, de nem foglalkoztunk vele, és ő elindult haza. Aztán még a kapuból egymásra néztünk, és visszarohant hozzám, megölelt és vad csókolózásba kezdtünk, és elkezdtük egymást vetkőztetni. (De borzalmas visszaemlékezni is rá, mert tényleg viszolygok egy ilyen helyzettől.) Aztán eltoltam magamtól, és mondtam, hogy "nekem ez nem megy, nekem párom van, akit szeretek, hagyjuk egymást." Mire ő: "igen, láttam, itt volt ő is." (Nem volt ott, csak ismerősök voltak.) Erre én: "nem, akit láttál, az nem a párom volt, hanem a legjobb barátnőm." (Micsoda??? Álmomban már biszexuális hajlamaim is voltak??? :S) És akkor elment, én meg felsétáltam a nagyon hosszú lépcsőn a toronyba. Nem sokkal azután felébredtem. Borzalmas volt, borzalmas...

De mégis, miért álmodok ilyesmiket? És miért olyan emberekről, akiket a valóságban sose szólítanék meg, vagy sose kerülnék velük közelebbi kapcsolatba? Olyan nyomorultul érzem magam... Ti a helyemben elmesélnétek a párotoknak? És ha igen, hogyan? Annyira kétségbe vagyok esve...

Ráadásul tényleg szeretem a páromat. Nagyon.

Ja, és 24 évesek vagyunk mind a ketten. Ha valaha vonzott is más korosztály, csak az 1-2 évvel fiatalabbak voltak, vagy 3-4 évvel idősebbek... :S