Ti ezek miatt szakítanátok?

Ne kerteljünk, a kapcsolatotok nem jó, ő meg egy bunkó, te meg vagy annyira naiv h*lye, hogy minden női tartásodat eldobva még futsz utána.

Hát... megérdemled, na.

Pedig ez csak rosszabb lesz... Gondolj bele, hogy ha előtted így beszél, rólad hogy beszélhet?

Tisztelet irántad 0, tényleg csak egy csattogós lepkének

néz, amit maga után húz, amikor akar.

Csak azt nem értem, hogy a leírtak után miért ragaszkodsz hozzá?

"Nagyon szeretjük egymást"

"a 'szutyok ri*anc' az a legkedvesebb jelző volt, amivel illetett"

Gondolkodj, kislány, gondolkodj...

Csak azzal elő ne hozakodj, hogy "amúgy nagyon szeretitek egymást", meg hogy "ilyen pasit még egyet nem fogsz találni". Mondjuk lehet, hogy ilyet, aki a legősibb mesterséget űzőnek titulálja a barátnőjét, lehet, hogy tényleg nem fogsz találni. Legfeljebb csak olyat, aki megbecsül és tisztel. De gondolom, az neked nem kell.

Aki meg szeret, az nem fog ilyen kifejezésekkel illetni. Én akit gyűlölök, talán csak annak mondanék olyasmiket, amiket ő a fejedhez vágott. Még amelyik barátnőm 3 pasival csalt meg, annak sem mondtam olyat, hogy szutyok r*****. Hogy annak, akit szeretek, ilyet mondjak? Elsüllyednék utána szégyenemben.

"annak neki nagyon jó pillanatai és pont ezek miatt nem szeretném elveszíteni"

Tudod, Hitlernek is voltak nagyon kedves pillanatai. Sőt, Sztálin bácsinak is annyira aranyos volt, amikor a vállára emelte azt a kislányt. De ettől még egyiket sem fogom szeretni. Összességében kell nézni a dolgokat. Annyira meg nem lehetsz lelki sérült, hogy szerinted pár jó pillanatért érdemes elviselni, hogy csak egy élő szexuális segédeszköz legyél, akit mindenféle cafkának elmondhat.

"mind a ketten heves természetűek vagyunk, szóval kb. napi szinten veszekedünk..." - amikor a pár nem képes normálisan kommunikálni, az nem "heves természet", hanem a felek (és a kapcsolat) éretlensége. Fiatal tizen-huszonéveseknél gyakori ez a felesleges drámázás, de egy idő után muszáj kinőni, különben a kapcsolat halott.

Mondjuk, ez a "kapcsolat" amúgyis halott. A párod elhord mindenféle szutykos r..bancnak, nyilvánvalóvá teszi - nem csak ezzel, az egész kapcsolatotok "dinamikájáról" ordít -, hogy mennyire nem tisztel, alárendeltként tekint rád, te meg boldogan "aláfekszel". Ebből lesz a "nőnek a konyhában a helye és kuss", és ez még a jobbik eset. Mindig összeszorul a szívem, amikor bántalmazó kapcsolatokról szerzek tudomást, de basszus, ahogy a legtöbbnél, itt is itt vannak az egyértelmű előjelek, amiket nem vagy hajlandó meglátni... a lenézés, a sovinizmus, a "díszként funkcionálás" (ami idővel elmúlik ugyebár), az, hogy minősíthetetlenül beszél veled, nem tekint egyenrangú partnerének, rendszeresen elnyom... ezek mind két méteres, piros neon betűkkel ordítják az arcodba, hogy ennek a "kapcsolatnak" nincs jövője! Illetve van, csak az elég sötét...

Igen, sok mindent meg lehet oldani, pl. normális kommunikációt ki lehet alakítani, amennyiben két NORMÁLIS, FELNŐTT emberből álló kapcsolatról van szó, akik SZERETIK egymást. Nálatok nem ez a helyzet, alapjaiban sz..r az egész. A "párod" nem TÉGED szeret, hanem azt, amit nyújtasz neki. Legyen az szépség, fiatalság, szex, házicselédség... nem tudom, de hogy nem TE MAGAD, az egészen biztos.

Tény, hogy rengetegen élnek évekig/évtizedekig ugyanilyen illúzió-szerelemben, folyamatosan (egyre többször, egyre hosszabb ideig) várva arra a pár jó napra/percre/pillanatra, amikor éppen kedves és megbánta, hogy bunkó volt/ordított velem/felpofozott/agyonvert. Így is túl lehet élni egy életet. De ha te nem csak túlélni akarsz, akkor lépned kell.