Szakítanál és mennél ki, vagy maradnál?

sziasztok. 25 éves vagyok, a párom 27. sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy stagnál az életünk, mindketten a szakmánkban dolgozunk, de a fizetés nem a legjobb. nekem havi 130, neki 150. 1 szobás albérletben éldegélünk, de így is vannak olyan váratlan kiadások, amik miatt mínuszba kerülünk. és sokat beszélgettünk arról, hogy elég volt, menjünk külföldre. aztán hosszas böngészések után rájöttünk, hogy ahhoz elsősorban kell többszázezer ft félretett pénz, hogy elinduljunk, és persze ezek az 'angliai álmok' sem mindig valósulnak meg, sok olyat hallani, hogy heti 6 napot 12 óráznak gyárakban, ilyesmi. mindegy, a lényeg, hogy rokonom egy Dunán járó hajón dolgozik, és tudna nekünk munkát intézni. ő már évek óta ott van, ezáltal megbízható is az információ, a párom szakácsként tudna is menni (az a szakmája), a fizetése fixen 1600 euró lenne, én, mint szobalány pedig 1200+jattot kapnék. (illetve van még kiskapu, a szobalányoknak van konyhai takarítás lehetőség is, az is plusz havi 800 euró). Mindegy, szóval anyagilag jó lenne. mikor még csak tervezgettük, akkor olyanokról volt még szó, hogy 1-2-3 évet lehúzunk egy hajon, félreteszünk sokat, és mehetünk külföldre megvalósítani az álmunkat. saját ház, család.

viszont most, hogy valósággá válik (november elsején kezdhetnénk) a párom elkezdett visszakozni. ritkán fogja látni az anyját, meg szereti a mostani munkahelyét, jófejek a főnökei és nem szívesen hagyná őket itt. nem kicsit akadtam ki, és nem értettem meg, hogy miért maradna a bizonytalanban. én nagyon mennék, már csak a kaland kedvéért is, illetve nyelvtudás is fejlődne, új helyeken járhatnánk.. nem hiszem, hogy a 30-as előtt meg kéne ragadnunk a '130 ezres fizetés és alig élünk meg' szinten... nagyon összevesztünk a párommal, mert ő nem érti, hogy nekem ez miért sürgős, és miért nem ér rá majd a hajó 1-2 év múlva... Azért, mert most szeretnék félretenni, és nem oda jutni, hogy 35 évesen vagy egy lakásom, na vágjunk bele a gyerekbe 40 évesen..

Szóval nagyon összevesztünk, és már eljutottunk arra a szintre, hogy szakítunk, és én elmegyek hajóra. ő meg marad itt. az a baj, hogy legszívesebben meglépném, de szeretem őt.. és nem helyezem előre az anyagiaskodást, de ilyen lehetőséget hülye az, aki kihagy... szóval most nem tudom mit tegyek.

a szüleim szerint menjek, a legjobb barátnőm szerint meg ne adjam fel a kapcsolatomat a karrierért...

szerintetek, így látatlanban, mi a véleményetek?

Köszönöm

25/ N